Férfiak, miért vártok el ennyit?

Hát. Nemtudom másoknál hogy van, de leírom a saját helyzetemet.

Most fogok szakítani barátnőmmel, pont ezért.

6 éve jöttünk össze, akkor még nem volt munkám, neki meg néha volt, néha nem. Mindkettőnknek volt örökölt lakása, neki egy kisebb, nekem nagyobb, de aztán pár hónap után mégis hozzá költöztem. 1 évig nála laktam, úgy hogy egyikőnknek se volt fix állása, csak alkalmi. Pénzünk nem volt, de gond se volt a kapcsolattal. :)

Aztán az első év végén elhelyezkedtem családi vállalkozásunkba, és elkezdtem pénzt keresni. Ő elkezdte lerázni meglévő ügyfeleit, így egyre kevesebb alkalmi munkát kapott. 2. évben úgy döntöttünk, hogy átköltözünk inkább az én lakásomba, hogy az övét ki tudjuk addig adni, és ne legyen gond a számlákkal.

Azóta is nálam él, viszont már oda jutottunk, hogy 2-3 havonta van csak 1-1 alkalmi munkája amiért pár tízezret kap. Amit a bérlőitől kap, azt egyből elkölti hobbijaira, és ruhákra/cipőkre. Tehát én tartom el teljes mértékben már 4 éve (cigizik is, tehát sok pénz megy el erre is), én fizetem a számláinkat, és én szerzek pénzt kajára.

Főzni nem főz (ha alkalomadtán mégis, akkor is maximum palacsintát), takarítani havonta 3-4szer maximum, dolgozni nem dolgozik, gyerekünk nincs, tehát azzal se kell törődnie. Egész nap otthon van, és vagy a gép előtt ül, vagy a hobbijaival foglalkozik. Elég kiábrándító tud lenni amikor én este hazajövök fáradtan, rendetlenségbe érkezek, kaja nincs semmi...

Mindeközben meg én egész nap dolgozok, szüleim rám hagyták a családi vállalkozást, szóval minden céges teher az én vállamat nyomja, hozom haza a pénzt, de abból semmise marad...

Most nem azért, de még ha főzne, és takarítana rendesen, az se kárpótolná azt az energiát amit én belefektetek abba, hogy legyen némi pénzünk. Tehát ez így sehogy sem jó.

Ha beszélek vele erről, mindig vitákba fordul át a dolog. Képtelenek vagyunk higgadtan megbeszélni a dolgot. Minden egyes alkalomkor amikor szóba kerül a téma, ő megígéri, hogy jó, akkor majd keres munkát.

Persze soha nem tette még meg igazán, ilyenkor csak körülnéz 1-2 álláskereső oldalon, aztán ennyiben marad a dolog. Még önéletrajzot se ír.. :)

Utána próbáltam arra rávenni, hogy akkor legalább jöjjön be az én munkahelyemre, és segítsen nekem ott apróságokban. Ilyenkor vagy elalszik (mert előtte egész éjjel gépezett), vagy elfelejti, vagy bejön, de ott is csak korlátozottan segít.

Gondolom ebből érthető, hogy miért fogom elhagyni.

S mivel vannak barátaim akik hasonló cipőben járnak (nem is egy), látom, hogy sok nő hajlamos erre. (vagy csak nekem van szerencsétlen társaságom?)

Persze amikor nagyritkán takarít, akkor meg van halva. S szenved nekem, hogy egész nap takarított, és hogy ez mennyire kifárasztotta. Nahjah, nem is csoda, ha 1 hónap mocskát kell eltakarítani 1 nap alatt, mert másnap jön valaki vendégségbe...

Sajnos kifogtál egy dologtalan nőt, aki lusta, nemtörődöm és nemhogy dolgozni, de ha már nem dolgozik a háztartást sem derogál neki csinálni. Csak él bele a jó világába. Azon sem lepődnék meg, ha nagy számítógépezés közepette más pasikkal flörtölne, mutogatná magát fotókon mennyire jó nő, esetleg megfordult a fejében hogy valamelyikkel dug is, rossz esetben ezen már túl van. Főleg ha egész nap nem vagy otthon, nem tudhatod mit csinál, hova megy.

Nem a parát akarom elültetni benned, de benne van a pakliban, hasonlóképpen jártam meg én is exemmel.

Bár neki volt munkája de kötetlen munkaidő, ezért egész nap többnyire jött-ment, vásárolt, csavargott, aminek meg is lett az eredménye, félrekúrt egy másik pasassal. Én meg ugye reggeltől estig, szintén cégvezetés...