Normális, ha így érzek? (bővebben lent)

2hónapja van barátom, és ő akart velem nagyon összejönni, de lassacskán én is hajlottam a dologra, mert már nagyon régóta nem jártam senkivel, azok se tartottak, csak 1,5 hónapig, egyszerűen féltem mindentől és mindenkitől.

nem is tudom, neki most miért "engedtem magam".

most viszont nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e. fájna, ha kidobna, tudnék érte áldozatokat hozni, gondolok rá nagyon sokat, de tök hullámzó a dolog...egyszer eszembe jut és hiányzik, egyszer eszembe jut és tök közömbös. ő viszont szerelmes belém nagyon, és ezt ki is mutatja, nekem ez kevésbé megy, nem vagyok egy túl bújós fajta, ő viszont nagyon is...

a másik, hogy nem éppen az esetem. én inkább a magasabb, sportos alkatú srácokat kedvelem, de semmi esetre sem a szépfiúkat, páwákat, Guccit, Ed Hardyt...ő viszont igaz, magas, de nagyon vézna. néha, ha ránézek jó érzés fog el, egyszerűen eszembe jut, hogy tök jól néz ki, néha meg full semmitmondó, sőt, mi több, nem jön be, de azért az ritkán van, inkább közömbös.

szóval néha úgy vagyok vele, hogy tök jó, hogy van, szeretek vele lenni, akár még szeretem is (bár nem tudom ez mit jelent, az a baj, azért nem tudom eldönteni :(... ), máskor meg csak úgy háttér-információ az agyamban, h jéé, van barátom..

ha olyan helyzetbe kerülünk, akkor viszont nagyon felizgat...

tanácstalan vagyok...