Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, hogy így érzek? EZ természetes ebben a korban?
16/L vagyok.Kérlek olvassátok végig. Lehet, hogy hosszú, de most szükségem lenne pár tanácsra.
Most van életem első párkpcsolata, eddig még sosem volt. Többször volt, hogy megtetszettek fiúk, és aki megtetszett, elég sokáig tetszett(két év, fél év, stb). De ezek általában plátói szerelmek voltak, nem találtam viszonzásra, vagy ha igen, akkorse jött össze...AZ önbizalmam a béka popója alá csökkent. Eközben jöttek családi gondok, és lelkileg úgy tönkrementem, hogy pszichológushoz járok, mert éreztem, hogy kell. SUliba többször volt, hogy elsírtam magamat, és nagyon mélyponton voltam.
Idén a fiúk és a sikertelenség annyira kihatott rám, hogy már öngyilkosságon gondolkoztam, de ezt is csak figyelemfelhívásból. Az orvos is mondta, hogy egy fiú megoldana minden gondot. Megtetszett nekem nagyon egy fiú, elkezdett nézni, és nagyon megörültem, rengeteget szemeztünk, stb. Aztán kiderült, hogy barátnője van. Lelkileg nekem ez már sok volt, és összetörtem. Ugyanúgy hiteggettem magamat, mert rengeteget nézett. Aztán jött megint egy fiú, aki elkezdett ölelgetni, és totál beleestem. Ő meg az gyik fellángolásáról mesélt nekem egy csaj iránt, már tényleg úgy éreztem, hogy ezt nem bírom. ÉS akkor egyre jobban kereste a társaságomat, és szerelmet vallott. Teljesen belezúgtam, miatta jártam fel gépezni, nem tudtam koncentrálni órán, érte "éltem". Össze is jöttünk.
NAgyon boldog vagyok, szeretek vele találkozni, de mégis sírhatnék van bennem. HA meglátom azokat a fiúkat, akik eddig tetszettek, egyesek iránt ugyanúgy megvan bennem az, hogy tetszik, pedig nem is illenének hozzám. UGyanakkor ha elveszteném ezt a fiút, a jelenlegi barátomat, nem bírnám ki, ha mással beszél féltékenységi rohamom lesz.
És mégis, nem tudom, hogy mit érzek. Van, hogy úgy érzem, más tetszik jobban, de ha elveszteném nem bírnám ki. Aztán van, hogy biztos vagyok a dolgomban. Nem tudom, hogy mikor érzek szerelmet, de megint megfordult a fejemben az öngyilkosság, hogy ne érezzek semmit.
Mi bajom van?
Én úgy iszem, hogy nagyon szeretem őt, de mégis csinálok problémát, pedig itt nicns semmi...
Segítsetek, mi lehet velem???
válasza:hisztis pi.csa vagy
a korodból is adódik
majd felnősz egyszer és rájössz, milyen hülye is voltál...
válasza:bocsi kicsit offolok első neked hogy enged h*lyét írni engem nem hagy XDD
na kérdésre pedig annyi hogy ne csinálj nem létező problémákat unalmadban!
Nem unalmamban írok.
Színötös vagyok, szóval van szorgalmam és nem azért írogatok ki ilyeneket mert nincs jobb dolgom és unatkozom..Egyszerűen nagyon nyomaszt.
Lehet, hogy hisztisnek tűnök, de igyjétek el, hogy nem véletlen járok pszichológushoz..
válasza:Egyél sok csokit, kezdj el gitározni, a mostani palid meg legyen elég, a többit felejtsd el. :D
Az öngyilkosság meg a pszihológus nem menő.
:)
válasza:Egy mondattal ki tudom fejezni a problémádat: Kamasz vagy.
Ebben a korban a hormonális változások minden tiniből mást hoznak ki. Van, aki magasról tesz mindenre, éli világát, van aki mini felnőttet játszik és roppant komolynak mutatja magát, és van, aki "padlóra" kerül érzelmileg.
Az öngyilkosság eszedbe se jusson!!! Gondolj mindig arra, hogy mi lenne a világgal nélküled! :) Nagyon jó, hogy pszichológushoz jársz, hidd el, sokat fog segíteni neked. Ebben a korban és ilyen lelki állapotban azért ragaszkodsz a fiúdhoz (fiúkhoz), mert benne látod a segítőt. Nagyon egyedül érzed magad, úgy gondolod, hogy téged senki sem szeret, ezeknek a problémáknak a kezelésére a te korodban a legegyszerűbb módja a fiúzás. Hidd el nekem, ezek nem igazi szerelmek, majd fog ez még változni, találkozol később olyan fiúval, aki őszintén fog szeretni téged tiszta szívéből.
Én úgy éltem meg mindezt, hogy verset írtam. Százával születtek a verseket, mindent kiírtam magamból, sokszor zokogva, máskor röhögve. Ezen kívül görkoriztam, sokszor órákig, szinte le sem rohadt rólam, mindenhová ezzel közlekedtem. :) Emellett rendszeresítettem egy titkos dobozt, amibe minden általam fontosnak vélt emléket gyűjtöttem (belépőjegyek, ékszerek, karszalag, képek stb.). Ha gondom volt, csak kinyitottam, nézegettem és melankóliáztam kicsit. Majd 15 évvel később még megvan a titkos dobozom, de nagyon hosszú ideje nem tettem már bele semmit :), ma már csak szép emlék a lázadó kamaszkor.
Fel a fejjel, mind túljutottunk ezen!
30L
Szilvasbukta:
Köszi a válaszodat:)
A gitározás már régóta vágyam, csak nincs erőm belekezdeni, meg időm se lenne a tanulás mellett:(
A csoki a jól bevált módszer:)
Nem menő, de tényleg olyan dolgok történtek itthon ami megviselt..
válasza:Ne haragudj, én nem bunkózni akarok veled, de a hozzád hasonló fiatal-idős - tökmindegy igazából - embereket annyira nem tudom megérteni.
Te is tudod, hogy nincs semmi bajod, mindenki tudja, hogy nincs semmi bajod, akkor mi a tökömnek generálsz magadnak pluszban problémákat?
Eddig az volt a bajod, hogy nincs pasid. Most lett egy. Másnak 16 évesen ez se adatik meg. Örülj neki, mit kell ezt túlagyalni?
16 évesen az egyik osztálytársamnak nem volt hol laknia, mert otthonról kidobták. Ő mégsem rinyált miatta. Másik sráccal közölte az anyja, hogy gyűlöli, mert meleg. Ő sem rinyált. Emberek halnak meg, élnek nyomorban, nincs mit enniük, kilátástalan az életük, nőket erőszakolnak meg, vagy gyerekeket, és te pszichológus mellett sem vagy képes élvezni az életedet?... Durva lenne azt mondanom, hogy meg sem érdemled, mert nem így van, de basszus szedd már össze magad...
Rövid az élet, élvezni kell.
30/L.
MAjdnem elsírtam magamat a válaszodon. Szeretnék én is így gondolkozni, mint te.
Egyszerűen ahogy írtad le a dolgokat, tényleg, igazad van.
Én tényleg így élem meg, hogy magamba zuhanok. És tényleg a fiúban kerestem a megoldást, szó szerint belebetegedtem, hogy nem jött össze. És most itt van, és nagyon szeretem. ÉS tudom, hogy nem biztos, hogy örökké tart, de mégis szeretném Őt szeretni, mert ilyen fiút nem találok mindenütt. Odafigyel mindenre.
A pszichológushoz meg csak sajna heti egyszer járok, és anyuval és apuval nem tudom megbeszélni azt, amit meg kellene...
88%-os válaszoló.
Ebben teljes mértékben igazad van. Igazából én sem értem meg magamat. Tudom, hogy vannak sokkal rosszabb helyzetű emberek, és, hogy mindenem megvan. Szeretném is megbecsülni. Régen, kiskoromban megtudtam a dolgokat, de egy idő után olyan negatív és pesszimista lettem maggam kapcsolatban. Szleim elváltak, és anya gyógyszerekre elkezdett inni bort. Olyan terhet vettem magamra, amit nem kellett volna. Nem írom le a sztorit, mert tudom, hogy snekit nem érdekel, csak annyi, hogy tényleg olyat válalltam amit gyerekként nem kellett volna.
És szeretnék ismét pozitív ember lenni.
válasza:Én pontosan tudom, hogy min mész keresztül, ezért írtam le neked. Tudom, hogy még most azt érzed, ez a fiú a világ közepe. Ha ő nem lesz, akkor a következőnél fogod ugyanezt érezni. 19 éves koromig minden fiúba "halálosan" szerelmes voltam, és azt hittem ő lesz az igazi. Nekem sokat segítettek a szüleim és a testvérem. Együtt a világból is kimentünk volna. :) Közben 18 évesen főiskolára kerültem, ami meghozta az igazi változást, önállósodnom kellett és az is segített. A tesómmal és a barátnőkkel szórakoztunk, buliztunk, éltünk boldogan.
Nem tart ez a melankólia olyan sokáig, nekem elhiheted!! Nyiss a világra!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!