Szeret vagy csak arra kellek neki? (nem vagyok naív)

Van egy pasim, akivel fél éve ismerjük egymást. Bár Ő már rég szemet vetett rám, de nekem nem jött be. Aztán vmi oknál fogva szimpatikussá vált (de nem gondoltam komolyabban a dolgot), és a próbálkozásai ellenére tartottam magam. 1 hónap után lefeküdtünk egymással. Aztán a lelkiismerete, vagy a közös barátaink hatására, elmondta hogy visszafogadta az exét, de hogy nem szereti, csak sajnálatból (véleményem szerint meg kölcsönösen szükségük volt egymásra)de nem akar elveszíteni. Akkor mondtam itt a vége.Mert van egy gyermeke+háztartás és én nem azért akarnám hogy akarjon, hogy levegyem a válláról mindezt. Picit megkönnyebbültem, hogy nincs ez a teher rajtam. Néhányszor még összejártunk, aztán egy 2 hónapja dobta a másikat.Aztán egymásba bonyolódtunk. De igazából nem beszéltünk meg semmit, hogy most ki mit akar. Nem is beszélünk a kapcsolatunkról.

A lényeg, hogy nem szokott minden nap keresni (előtte sem), ha keres akkor meg azért hogy aludjak ott. De mikor együtt vagyunk ölelget csókolgat, meg hogy költözzek oda, bemutat a gyerekének stb... Ez a része komolynak tűnik, de azt gondolom, ha nem keres akkor nem is hiányzok neki. Nem kérdezi mi van velem, vagy esetleg velünk. Mintha két idegen lennénk.

Én meg úgy vagyok vele, akkor én sem keresem.Tudom az lenne a megoldás, ha megbeszélnénk, de olykor azt látom hogy minek?! Neki meg úgy tűnik hogy mindegy. Talán csak kihasznál?

A legrosszabb, hogy kedvelem és nehezen tudok neki nemet mondani. Ha meg igent mondok, akkor az a rossz érzés van belül, hogy én naív. Ha megbeszélnénk működne? Vagy nem ér annyit az egész? (nem tudom mennyire érthető)