Miért kell annyi lánynak kényszerszinglinek lenni?

Ha nincs miből válogatni (tehát a kutya nem jön oda megismerni) akkor már eleve nem lehetünk válogatósak, de csak azért mert egyedül vagyunk és társra vágyunk és netán van egy jelentkező ugorjunk rögtön csak azért a "karjaiba", mert nincs más és nem válogathatunk, hát köszönöm de szerelem nélkül nem fogok járni senkivel, csak azért mert egyedül lenni sz@r.

Egyébként a külső baromira nem érdekel, jó nyilván nem 200 kilós srác az etalon vagy ilyen mónikashowszereplő kinézetű srác, de volt olyan barátom anno akit amikor először megláttam egyáltalán nem vonzott, nem volt az esetem, nem volt egy férfiisten és mégis évekig szerelmes voltam és epedeztem utána, tehát ezzel szemben a belső sokkal fontosabb, és igen elismerem nem leszek könnyen bárkibe szerelmes, de jelen pillanatban még a "válogatás" is esélytelen, mint már mondtam.

Érdekes, hogy mindig csak neten mondják, hogy az ilyen csajok biztos válogatósak, stb... a való életben még senki nem mondta nekem, pedig bár kevés barátom van az mint őszinte, megmondták volna, ha az lennék és van annyi önismeretem, hogy tudom, hogy nem ez a gond...

ma 22:12 vagyok

23N

Utolsónak: dettó ugyanez vagyok én is. Bár nekem a mamám csak szépen célozgat (meg anyum sem ment korán férjhez, 26 volt, aztán hamar el is vált az első férjétől, szóval ő már benne volt ebben, bár el tudom képzelni mennyit kaphatott ő akkoriban...) de azért finom célzásokat kapok. Pl mikor emltem, hogy találkoztam XY lány ismerőseimmel. Kb az első kérdése: van-e udvarlójuk, vagy férjhez mentek-e már :D Én néha már kénytelen vagyok azt mondani, hogy nincs, vagy nem tudom, csak hogy megnyugtassam...Meg néha azt mondja, hogy nézd meg X-et, elég későn ment férjhez. Volt vagy 22-23 éves :D Értem én, hogy az ő idejükben még más volt (mamám 17 évesen ment férjhez az első udvarlójához, és 54 évig éltek együtt) de már más világ van....

22:48-as

21, majdnem 22 éves lány :)

Nálunk mindenki korán ment férjhez 20 körül (az említett nagymama 16 évesen a 18 éves nagypapámhoz, papám halaláig boldogan), és senki nem is vált el, szüleim sem, nagyszüleim, nagynénéim sem...pedig a '80-as, '90-es évek nem a régmúlt annyira (anyukám 18 évesen '85-ben)...nekik összejött...nincs is ezzel gond...én is férjhez mennék már 23 évesen, ha lenne egy megfelelő partner (mint amilyet ők is találtak anno)...de nincs, pedig már kezdek nagyon kinőni a bulizós korszakomból...és nem feltétlen 30-40 évesen akarnék gyereket, tehát alap esetben a legkevésbé sem vagyok 'szingli' alkat. Mamám kedvenc mondata "addig szép a lány míg 10-en éves", ezt rendszeresen elmondja...

Legújabb parádé az volt amikor anyukám másod unokatestvérét (ők le vannak maradva 10-10 évvel) aki velem egyidős eljegyezte a barátja, aki persze tökéletes, esküvőn kérte meg a kezét, házias, lovagias, kedves, minden ami kell, és persze mindenki isteníti közben jönnek a célzások, amiket imádok...mintha direkt csinálnám. Azt hiszem sorstársak vagyunk sajnos. :( :)

23N

Halii. Nekem ez a kényszerszingli kifejezés kicsit érdekes... Errefele inkább a fiúk vannak egyedül (egy kisvárosban lakok). Nekem sincsenek nagy elvárásaim, mégse találok párt és elvileg jó pasi is vagyok (nem én gondolom így, hanem mondták :D ) úgyhogy szerintem ez a 10 lányra egy pasi dolog kissé sántít. Az a baj (legalábbis erre) hogy a lányok zöme lesz@rja a belső értékeket és inkább a duma meg a külső dominál... Úgyhogy énis kapom a kérdéseket a rokonoktól h van már barátnőd? miért nincs? már elgondolkoztam azon h azt mondom meleg vagyok, hogy bénéhagyjanak :D volt már barátnőm, aztán miután szakítottunk egy csaj bepróbálkozott, elmentünk moziba és egy film plakátján volt egy horogkereszt és nem tudta hogy az úgy mire jó... az okos lányok meg annyira beképzeltek h szóba se állnak magamfajta hétköznapi kinézetűvel... úgyhogy csatlakozom az "egyedül lenni jó" klubhoz :D

am bocsi az alkalmatlankodásért meg h beleszóltam egy női topicba :D

20/F

Ezzel a "válogatóssággal" kapcsolatban, amit itt többen is emlegettek, azért lenne egy gondolatom.

Úgy beszéltek itt erről néhányan, mintha az ember ízlése, elvárásai vagy akár az, hogy mi "izgatja", valamiféle szabadon választható, kedvünkre beállítható dolgok lennének. Mintha elhatározhatnánk, hogy holnaptól az alkoholizmusra, az agresszióra vagy épp a szétfolyt testre (is) fogunk bukni.

Pedig ez nyilvánvalóan nem így van.

Nem arról van szó, hogy ezek a csúnya gonosz válogatós nők nem akarják lentebb rakni azt a nyamvadt lécet, aztán még nekik áll feljebb siránkozni. Az a léc _ott van_, ez olyan, mint hogy van, akinek kék a szeme, és van, aki allergiás a laktózra.

Persze biztosan van olyan nő, aki szeszélyből hülye kritériumlistákat gyárt, csak mert "kapós" és ezért megteheti. De a legtöbb nővel, akit azzal vádolnak, hogy "túl magasak az igényei, az ő hibája, ha egyedül marad", az a helyzet, hogy csak néhány alapvető dolgot szeretne, úgy mint:

- érezzék jól magukat a jelölt társaságában, közelében

- alapvető kérdésekben ha nem is értenek mindig egyet, de "beszéljenek közös nyelvet", hogy az esetlegesen felmerülő problémákat legyen esély rendezni, legyen esély azokat a bizonyos kompromisszumokat megtalálni.

- az illető külseje ne legyen taszító, a vele való szex gondolata ne legyen kellemetlen

Természetesen lehet, hogy van, aki máshogy fogalmazná meg ezeket, de jellemzően hasonlóan alapvető dolgokról van szó. Azért az szerintem elég triviális, hogy az ilyen és hasonló feltételek teljesülése nélkül egyszerűen abszolút semmi értelme egy kapcsolatnak, magyarán akkor már jobb egyedül...

A nehézséget az okozza, hogy van, akinél ezeknek a feltételeknek a teljesüléséhez túl ritka dolgokra, tulajdonságokra van szükség, de ezen akkor sem nagyon tudunk változtatni.

Ja, aki esetleg még nem találta volna ki, én is ilyen helyzetben vagyok, mint a kérdező, bár nem vagyok vidéki, csak valahogy soha nincs szerencsém, aki bejönne, az mindig, mindig, mindig foglalt - csak hogy neki is válaszoljak ;),...

Én például esélytelennek látom, hogy olyan férfiakkal valami is összejöjjön, akikre iq-ban több, mint 10 pontot ráverek. Nem, nem azért, mert ez egy ilyen "kislányos ósdi beidegződés", hogy a pasinak dominánsabbnak kell lenneie, nem mondom, ebből is van bennem egy kicsi, de nem ez az alapvető gond, hanem az, amikor a párommal meg kell valamit beszélni, el kell valamit dönteni, és nem tudok racionális érvekkel hatni rá, mert nem jut el az agyáig. Próbáltam, onnan tudom, hogy milyen.

Arról nem is beszélve, hogy általában ilyenkor nem tartjuk egymás érdeklődési köreit sem "társalgásra érdemesnek", tehát egy sima beszélgetés sem igazán nyújt kellemes élményt.

Vagy ott van a külső meg a szex: nálam egy kövér férfi egyszerűen nem férfi. Sok nőnek pont attól férfi, hogy jaj de jó macis, tudom, de én meg így vagyok összerakva, beszélgetek és barátkozok velük szívesen, de egyszerűen kiráz a hideg a gondolattól például, hogy egy sörhas közelítsen a meztelen testemhez. Akkor már inkább a negyven kiló vasággyal.

Ez csak két példa volt, szándékosan olyanokat hoztam fel, amiket ha két szóban elmondanék, akkor sokan kapásból rávágnák, hogy b@meg szállj már le a magas lóról (nem pedig olyanokat, hogy ne legyen agresszív hímsoviniszta alkoholista gyopár...). Szállnék én lefelé, nem arról van szó, de nincs értelme, az még rosszabb lenne, mint fent a hátán egyedül malmozni. Azt, amit én párkapcsolatnak tartok, úgy sem tudnám megszerezni, ha leszállnék, arra meg, amit csak úgy kaphatok meg, ha leszállok, nincsen igényem.

Mondjuk én ezt a problémát úgy kezelem, hogy amíg egyedül vagyok, próbálom azt kihasználni, hogy több időm van, és szabadidőmben mindenféle "egyseztetés" nélkül tehetek bármit, amihez kedvem szottyan, hogy az öltözködésemtet csak a saját ízlésemhez igazítom, hogy csavaroghatok össze-vissza a nagyvilágban és hasonlók - ha meg majd lesz akkora mákom, hogy találkozok valakivel, akivel működhet a dolog (bár néha az a gyanúm, hogy üres halmaz a "feltételeim" metszete), akkor meg annak fogok örülni, hogy van kihez hozzábújnom esténként.

26 L