Mit tegyek, hogy ne legyek olyan parancsolgató?

A közérdekű ügyekben (mármint ami kettőtökre vonatkozik), abban nyugodtan szólj, ilyen pl az internetlemondás. De a saját kis dolgai miatt egyrészt ne mérgelődj, másrészt ne szólj bele. Ő is lehet, hogy megszokná, hogy egyedül intézze, és előre tervezze, és nincs ki szüljon neki még időben, utoljára.

Ugyanakkor mondd meg neki, hogy le akarsz szokni erről, és ezért kéred, hogy mikor parancsolgatsz valami jelentéktelen dolog miatt (pl az ő ajánlott levele, vagy törölköző), akkor szóljon rád. Én így szoktam le egy bizonyos szó használatáról, ami a rokonságban ragadt rám, a parancsolgatással is az a probléma, hogy nem elég tudatos, mikor megtörténik. ha azzá teszi a párod, hamarabb leszoksz a felesleges részéről.

Húzz egy határt: mi az, amit elnézel és mi az, amiért szólsz. Például a papucsért ne szólj. De ne is vidd utána. Ha elmegy fürödni és nem viszi, ülj le mondjuk fejhallgatóval tévézni. Ha bejön, hogy miért nem vitted utána, "jaj, nem hallottam, hogy szóltál. De miért nem vitted magaddal fürdés előtt?" Néhány ilyen alkalom után rászokik, hogy megoldja magának.

Ami közös fontos ügy, azért persze szólj. Vagy próbáljátok meg a következőt: minden héten legyen egy nap, amikor az ilyen dolgokat elintézitek. Én is halogatós vagyok, de ez a módszer bevált. :)

ááááá ez kínosan ismerős :D

nálunk a dolgok becsukásával vannak problémák... pl. hűtőszekrény, kapu, ízeltlábúak terráriuma... :S

ő sem hülye, csak szórakozott, de baromi kellemetlen, ha bejegesedik a frigó (nekem kell leolvasztani), ha kiszökik a kutya (balesetveszélyes), és az is, ha bogarakkal találkozom a kanapé alatt porszívózás közben :S

és nincs jobb ötletem, mint minden egyes alkalommal (főleg, mikor tetten érem), szólok neki, hogy hahó... mert ha nem szólok, akkor 90%, hogy elefelejti.

engem bosszant, hogy bacogatni kell, de tényleg nem tudom hogy lehetne ezen segíteni.

ő a hivatalos ügyeket szerencsére elintézi.