Éreztétek már úgy, hogy egy kapcsolatban "nem kaptok levegőt"?

A pasimmal 3 éve vagyunk együtt, most költöztünk össze. Az ő lakásába költöztem én, mert ez tűnt célszerűnek. Új típusú, társasházi lakás, konyha-étkező-nappali egyben. Napi 24 órában együtt vagyunk, bent a munkahelyen egy irodában ülünk, itthon is állandóan egy légtérben vagyunk. És nem bírom... Szeretem őt, jó vele lenni, de egyszerűen nincs semmi személyes terem - én pedig igényelném. Max a hálószobába vonulhatok el, de oda is utánam jön. Szeretek vele lenni, de utálom, hogy pl. ne netezzek, legyek vele, én kevesebbet alszom ( napi 4-5 óra ), ha ő elalszik, akkor ülhetek le pl. megnézni az e-mailjeimet, de felébred és piszkál, hogy feküdjek le mellé.... Most épp bevetette magát a fürdőbe, de már kiabál utánam, hogy menjek be, ne üljek a gép előtt...

Szeret, kedves velem, egy rossz szavam nem lehet rá, de megőrülök ettől a non-stop együttléttől. NEM KAPOK LEVEGŐT!!!! Bennem van a hiba?