Mégsem volt Ő igazán hozzám való? Mit ronthattam el?

Két hete szakítottunk a barátommal, és azóta kavarog a fejemben mindenféle gondolat.

Nagyon szerettem volna, hogy legyen ebből, belőlünk "valami". Már az első találkozónkon is jól éreztem vele magam, fesztelenül, mintha ismerném már régebb óta. Külsőleg és belsőleg is vonzott, úgy éreztem, az értékrendünk, és a terveink a jövőre megegyeznek a legfontosabb dolgokban. Tudtam vele jókat beszélgetni, volt valamennyi közös érdeklődésünk is. Jól éreztem vele magam nagyon sok időt együtt töltve is. Tudtam szeretni, és úgy éreztem, meg tudnék maradni mellette hosszú évekig, vagy még sokkal tivább is, ha lehet...

De nem működött közöttünk a kommunikáció. Voltak szerintem gondok, félreértések a kapcsolatban, amiket át akartam beszélni, helyre akartam tenni.

De nem ment. Konkrét példát itt nem írok, de valahogy így ment a dolog.

Elmondtam, mi a gondom, miért rossz az nekem, hogy úgy vannak a dolgok, ahogyan vannak. Elmondtam azt is, szerintem milyen megoldási lehetőségek vannak. És mindig vártam volna ezután az ő nézőpontját is. Hogy ő hogyan látja az adott problémát, és neki egyáltalán probléma-e. Ő szerinte hogy lehetne megoldani, és neki mi volna a legjobb. (Nyugodt, normális, emberi hangnemben.)

Első komolyabb kapcsolatom volt, így még előtte nem tapasztaltam ki, hogy megy ez a "beszéljük át a bajainkat" dolog.

De ezzel mindig kudarcot vallottam. Az én részemig működött a dolog, de ő a saját nézőpontját mintha fel sem akarta volna igazán tárni.

Próbálkoztam élőszóban - arra időnként mondta, hogy "sokat mondok" egyszerre. Így írásban is próbálkoztam, hogy gondolja át, van rá idő, és azután beszéljünk róla. Nem ment egyik sem.

Mindig kitért. Volt, hogy már eleve a problémafelvetés után megpróbálta lerázni a beszélgetést ("inkább menjünk enni", "túl sokat olvasok", "túl sokat gondolkozok.") Ha mégis megindult a beszélgetés, akkor valahogy a saját nézőpontját nem is akarta igazán megmutatni, és mindent rengeteg kérdéssel kellett belőle "kihúznom". Vagy kétértelmű válaszokat adott.

Így igazából most sem tudom, miért kellett nekünk szakítani, és "inkább barátnak lenni", nem kaptam világos válaszokat, bárhogy próbálkoztam.

Mondta, hogy ő nem a szavak embere, és mások sokszor még annyit sem tudnak "kiszedni" belőle, mint én.

Legközelebb mit kellene máshogyan csinálnom?

Most nagyon el vagyok keseredve...

L/23