Hamis gyönyör? Hát tényleg ennyi?

Most van elegem a férfiakból. Kellett nekem elolvasnom ezt a könyvet, most még jobban kijött. Mi tényleg csak szerelemre vágyunk, ők meg csak arra, hogy minél többet ba*hassanak. Nincs örök szerelem, csak pinalesés állandóan. Így vágyakozzon az ember fiatal lányként arról, hogy egyszer majd eljön a "herceg"? Nem jön el! Vagy ha esetleg eljön, két év múlva jól megun, mert viszket a fa*a más nők miatt. Hiszen folyton bizonyítani szeretnék saját férfiasságukat, hogy ők minden nőt megkaphatnak. Ilyenek ezek. Mi miért vagyunk ilyen hülyék, hogy azt hisszük, majd nekünk megszelídülnek ezek az ősmajmok?

Gyerekkoromban még én is szép kis családról álmodtam, gyerekekkel, rendes férjjel, de ma már látom, hogy mi lesz ebből. Egyedül lakom huszonévesen, a férfiakat nem bírom elviselni, már attól rosszul leszek, ha rámnéznek, mert úgyis tudom, mir egondolnak már az első percben is.

Van pasim egyébként, de tőle meg gondoskodást és szeretetet nem sokat kapok. Csak úgy elvagyunk, mert ő jól elvan. Annyiszor mondtam már, hogy "udvaroljon" nekem kicsit többet, de mintha meg sem hallaná. Nyilván nem szeret igazán. Én sem őt mostmár.

Ez a könyv nekem betett. Amit Szofi csinál, az egy dolog, de amit a férfiakról gondol róla, az viszi a pálmát. Hihetetlennek tartom, hogy még léteznek szerelmes férfiak, akik udvarolnak a nőnek, akit kiválasztanak, és képesek arra, hogy Vele éljék le az életüket.

Azt tudom, hogy pasik ide mit írnának. :) Nem kell bemutatkoznotok már nekem, köszönöm szépen.