Hogy éljem ezt túl? Ti mit tennétek a helyemben? így a karácsonyt közel sem fogom kibírni…

adott a csaj, akit imádtam, mindent megtettem érte, megőrültem érte, néha a takonyban csúszkáltam előtte, még akkor is, amikor megalázott, amikor csak bántott, amikor mindenbe belekötött, és hazudozott rólam, észveszejtő dolgokat.

én hülye meg kiálltam mellette, és szerettem, elhalmoztam kedvességgel, ajándékokkal, jó dolgokkal, megvédtem mások előtt, ő pedig folyamatosan áskálódott mögöttem, és végül odáig fajult minden, hogy feljelentettek, több ügyben, aminek a közepén ő állt. most itt vagyok, roncsként, még mindig szeretem őt (magam sem értem, miért), feljelentve, futkározva zsarukhoz, bíróságra, ügyészségre, ügyvédhez, és a szeretet ünnepén, valószínűleg könnyek közt, egyedül fogok ülni a szobámban, mert az a lány, akit szerettem, akiért életem kb. minden órájából áldoztam nem keveset, tönkretett. ő valószínűleg valami más bikával k*ratja magát, boldogan, már lehet el is felejtett, én pedig itt rohadok, a dühtől, a hátbaszúrástól, az árulástól, és attól, hogy meg nem értem, hogy tehet valaki ilyet az emberrel, főleg, ha az szereti, és tényleg, annyi mindent lenyel és feláldoz miatta. őszinte leszek: meghalnék legszívesebben. tudom, önsajnáltató a hangnem, meg gyengének tűnök, de ki látott már olyat, hogy szeretsz valakit, úgy őszintén, az meg egyszerűen élvezkedik azon, hogy tönkretesz, megaláz, és már-már megbomlik az elméd az árulástól, ő pedig csak nevet, tapsikol, meg "hihetetlenül győztesnek" érzi magát miatta, mintha valami ellensége lettem volna, egy legyőzendő, elpusztítandó célpont.

nincs lelkiismeretfurdalás, nincs bűnbánat, csak győzelmi mámor. én nem értem, hogy lehetnek valakik ilyen lelketlenek, hogy nem érezhetnek bűnbánatot, és hogy, és miként csaphatják be magukat, hogy azt az embert tönkreteszik, akik imádták őket... fel nem foghatom, meg nem érthetem, hogy lehet ennyi gonoszság egy emberben, és ő (azaz a lány) ezek után egy kedves, aranyos, érzékeny, jólelkű lánynak titulálja magát, aki sosem tudna ártani másoknak. egyszerűen elrontotta az életem - ő sosem lett volna képes rá, de a zsarukkal, és a verőembereivel, totálisan szétzúzta az önbecsülésem, önbizalmam, bátorságom, áldozatkészségem, az emberekbe, és a szeretetbe vetett hitem... hogy bírjam így ki a karácsonyt?