Mit rontottam el, hogyan éljem túl és legfőképp hogyan viselkedjek vele?

2 hosszabb kapcsolatom volt, és mindkettőnek csalódás lett a vége. De végig volt mellettem egy nagyon jó fiú barátom, aki segített átvészelni. Az egyetemen ismerkedtünk meg, csoporttársak is vagyunk, kb. 2.as korunk óta együtt tanultunk,stb stb,szal ha valaki,hát ő tényleg ismer. A 2.szakítás utáni vigasztalgatás közepette ez a fiú felfedte érzéseit,h már egy ideje szeret és próbáljuk ki egymást egy kapcsolatban.én nem mertem belemenni,mert féltem, h elveszítem a legjobb barátomat,ha mégsem alakul jol a kapcsolat.ezt nemigazán fogadta el, de a kapcsolatunk igyis átalakult, az elmult 1 évben sokszor lefeküdtünk, egymásnál töltöttünk egész hétvégéket, aztán volt, h mintha mi sem lett vna, 1 hetet teljesen külön...aztán ujra együtt. én bulikban kevertem 2-3 sráccal, de egyik sem volt komoly, még csak le sem feküdtem egyikkel sem, ő viszont egy lánnyal komolyabban is... de ezeket is megbeszéltük, és belefért.karácsonykor jött elő, h családi utazás miatt egy hónapig nem láttam, és baromira hiányzott..szabályosan szenvedtem, amiért nem láthatom ien sokáig. akkor jöttem rá, h tényleg mennyire szeretem őt és azt akarom h mindig velem legyen. az elmult 1 évben végig tépelődtem, és próbáltam legyőzni magamban az érzéseimet, de akkor tudatosult, h hiába...én tényleg csak rá vágyom,nem kell senki más. ezt el is mondtam neki, és arra számítottam, h végre nagy egymásratalálás, öröm, boldogság.. ehelyett azonban... azóta teljesen más. lassan 1 honap telt el, és teljesen közömbösen viselkedik velem. kedves, de nem hiv fel esténként ugy mint azelőtt, amikor lefexünk aludni, csak addig marad, amig tul nem vagyunk a szexen, utána hazamegy többnyire... h értsétek, előtte órák hosszatt heverészett velem a koliban, sokszor bennaludt ha kértem... és ugy aludtunk el, h átöleltük egymást, reggel pedig arra ébredtem,h simogatja az arcomat.. ezek az apró gesztusok annyira hiányoznak, h el sem birom mondani... ismerem, és látom rajta, h ebből nem lesz járás. de nem értem, mi történt?? én ezt a helyzetet is nehezen birom elviselni, de ujabban mar attol rettegek, h mikor állít be azzal, hogy legyünk ujra "csak" barátok... kérdeztem tőle, h mi változott, és csak annyit mondott, h elbizonytalanodott, h szerelmes e... azota nem hoztam szoba a témát, mert nem akarom ráerőszakolni a szerelmemet,de tényleg borzasztó nehéz igy. és nem tudom, mit kéne tennem...azt sem értem, mi ez a változás? tul sokat várattam, v mi volt a baj? azt tudom, h ha elvesztem most azt az embert, akit a legjobban szeretek, utána már nem fogok tudni ugy közeledni hozzá, mint pusztán jobaráthoz...:(:( és olyan kilátástalan... segítsetek ha tudtok pls.