Normális hogy egyszerűen nem érdekelnek a pasik?

Tudod erre azt szokták mondani , hogy: lehet, hogy nemvagyok kitűnő tanuló, de legalább van életem.

persze ez nem jelenti azt, hogy ne tanulj jól, de a jövőbeli elképzeléseid elég furák..remélem nem egy szürke kisegeret kell elképzelnünk aki éjjel nappal a könyveket bújja...

Túl komolyan veszed magad. Szerintem teljesítménykényszered van, túl nagy elvrásaid vannak magaddal szemben.

Ez sokkal jobb mintha a másik véglet volnál, mert ebből mindíg könnyebb egy picit "engedni". Aki a másik véglet, az könnyebben "elvész".

Szerintem te okos, tudatos lány vagy, aki igyekvő, akar, és tud bizonyítani.

Éppen ezért próbáld tudatosan belátni, hogy lassan itt az ideje egy kicsit "nyitni", kicsit "élni", (persze ezt is ésszel). Legyél egy picit megengedőbb magaddal szemben, mert "elmegy melletted az élet".

Ugye nem akarsz három nyelven beszélő, négy diplomás vénlány lenni?

Az élethez tartozik a párkapcsolat, aki ilyen tudatos mint te, az ezt beláthatja. Bele kellene férjen az életedbe, helyet kellene szorítanod egy párkapcsolatnak. Szerintem te tudnál jól választani, csak legyél nyitott rá. :-)

Ne utálj olvasni. A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. (A kutyán belül sötét van az olvasáshoz)

Magam részéről kedvelem az olvasott, művelt lányokat.

Hát nem tudom, szerintem ennyi idősen természetes, hogy egy lány vágyik, hogy tetsszen a fiúknak, hogy megtörténjen az első csók...komoly kapcsolat iránt a vágy mé nem mindenkinél van meg. Az se természetellenes ha nem voltál még szerelmes. Majd megsuhint téged is a szerelem szele:)

19/l

Jaj te lány... Én is olyan voltam, mint te. Mindig kitűnő, a tanulás volt az első. 19 éves koromig egyetlen fiúm nem volt, nem is hiányzott. Persze szerelmes az voltam, de kapcsolaton egyáltalán nem járt az eszem.

Bekerültem egyetemre és totál más lett az életem. Mostmár igenis fontos, hogy legyen kapcsolatom, legyen aki szeret és akit viszont szeretek, akivel tervezhetek, családot alapíthatok. Sőt, mivel most egyedül vagyok ezerszer jobban hiányzik egy szerelmes férfi, mint egy ötös zh... Rájöttem, hogy semmit nem ér a siker, ha nincs mellettem az, akivel örülhetek. Persze, fontos a karrier, lehet, hogy most így teljes az életed, de ezer százalék, hogy egy-két éven belül változni fogsz!

Ez tök jó. Sz*rd le, miket irkálnak, éld mindig úgy az életedet, ahogy neked jó. Nem kötelező mindenkinek úgy végeznie, hogy engedve a környezete lehúzó erejének, félreteszi a saját vágyait és álmait, aztán 50 évesen kesereg, hogy miért ilyen silány az élete. Engem sem érdekeltek soha annyira a srácok, amennyire az 'elvárható' volt. Karriert akartam építeni és mi lett az eredmény: tök fiatalon le is raktam az alapokat, ezekre az építgetés mára szinte magától megy, tele vagyok pénzzel (meg is dolgoztam érte), támogatókkal, barátokkal, a saját utamon haladok, szakmámban megbecsülnek, mesésen érzem magam. Ja, és jócskán 30 alatt vagyok. Ne dőlj be az 'úgysem úgy lesz ahogy te akarod' kezdetű meséknek. Csak arra törekedj, hogy boldog legyél.

Miért van ez? Minden ember más. Minden ember másra vágyik, más igényekkel születik és él. Nem kell a többiekkel foglalkozni, ha céljaid vannak. A sikeres karrier legalább olyan csodálatos, mint egy boldog család. Egy családban x családtagért teszel dolgokat. De ha a munkádnak szenteled azt az időt is, amit más a családjával tölt, lehet, hogy ezrek életét teszed jobbá. Ezrek, milliók életét. Szükség van olyan emberekre, mint mi.