Elmúlt a szerelem? Hogyan dobhatnám fel a kapcsolatunkat? Ti voltatok már ilyen helyzetben? Lányok írjatok!

Olyan sok a kérdés és olyan nehéz választ találni rájuk és egyáltalán eldönteni, hogy mi a helyes. Ezért gondoltam, hogy hátha egy kívülálló könnyebben meg tudja ítélni, hogy hol a gikszer.

Nekem a gyerekem boldogsága a legfontosabb! Amíg ő boldog így, hogy van apja is anyja is és tartható így ez a kapcsolat, hogy az ő érdekeit nézzük és nem marjuk egymást addig nem akarok szakítani és mindent meg akarok tenni azért, hogy ez a kapcsolat sikeres és boldog legyen.

Úgy érzem, hogy ez volt a lehető legjobb kapcsolat amiből megszülethetett ez a gyerek és tényleg tökéletes gyerek sikerült belőle :) Imádjuk őt, ő a mindenünk. Az apja jó apa, mindent megtesz, hogy jól éljünk, hogy a gyerekének mindene meglegyen. És én is igyekszem jó anya lenni, a párom egyébként annak tart.

Az első válaszolónak: Tud róla a párom, hogy valami nem stimm. Beszéltünk már erről, de csak ideig-óráig javul a helyzet. Szerintem már belefáradt.

Minden este vele vagyok főleg mikor hagyja és nem zavar el. Minden este elmondom neki, hogy szeretném ha jobb lenne a kapcsolatunk és hogy szerintem min kellene változtatni és megkérdezem, hogy szerinte min kéne, de nem mond semmit, azt mondja nem tudja mert neki így jó és nem érti nekem mért nem.

Köszi az ötletet, ezen most elgondolkodtam...

Sok minden van ami régen jó volt mostanra megváltozott. Este mondani fogom neki ha hazaért hogy beszéljünk ezekről. Jelenleg 10-20% esélyt látok arra, hogy ez a kapcsolat még helyre fog jönni. Én meg akarok tenni mindent már csak azért is, hogy netán vége lesz ne érezhessem úgy, hogy nem tettem meg mindent érte. A többi már rajta múlik...

Hazaért, felhoztam ezt a témát, veszekedés (inkább hangosabb vitatkozás) lett belőle mert nem hajlandó meghallgatni csak azt fújja, hogy nekem semmi nem jó. Megmutattam neki az oldalt, kértem hogy olvassa el, erre kiakadt hogy mért írom ki ide, nem hajlandó végigolvasni, hülyeség az egész, őt nem érdeklik a más hülye (bocsi helyette is) emberek véleményei, lehet hogy 10 évesek, lehet 60 évesek, hülye vagyok hogy ismeretlen emberekkel ilyenről beszélek.

Hát én meg nem fogok könyörögni neki, hogy elolvassa.

Na ennyire vagyunk különbözőek... Mondtam, hogy akkor menjen el a barátaihoz és beszélje meg velük ezt a problémát kérjen ott tanácsot, csakhogy nincsenek barátai mert ő azt is feleslegesnek tartja:S

Ja és még valamire jutottunk azt mondja elfelejt dolgokat, fontos dolgokat is. Pl: Most is elfelejtett nekem ajándékot hozni, azt is elfelejtette, hogy beszéltünk róla. Tegnap este nosztalgiázni akartam, arról kezdtem el beszélni, hogy milyen volt mikor összejöttünk, mi tetszett meg bennem neki, milyen volt az első csók stb. Erre azt mondta ő már ezekre sem emlékszik. Hát egy cseppet kiakadtam :S És azt gondoltam biztos azért nem emlékszik ilyenekre mert számára nem volt olyan "nagy élmény" mint nekem, én ilyeneket sose tudnék elfelejteni. :((((

De az előbb azzal jött, hogy ez biztos egy betegség nála mert a munkahelyén is ha mondanak neki valamit legtöbbször elfelejti. Mondtam, hogy menjen orvoshoz, de nem akar. Kezdem azt hinni, hogy bolondnak néz és tudja hogy akármit megtehet velem, akármit "elfelejthet" mert úgysem lesz következménye.

Ha ez így megy tovább bolondokházába kötök ki, de akkor mi lesz a gyerekemmel? Ki fogja nevelni? Mert az apja sajnos alkalmatlan erre a feladatra. Úgyhogy miatta tartom még magam....