Meddig működhet egy olyan szerelmi kapcsolat, amiben mind két fél totál ellentéte egymásnak és kéthetente szakítanak, majd összejönnek?

A sráccal szakított a barátnője, mert a lány szerelmes lett egy másik fiúba állítása szerint! Felhívta a srácot a barátnője és mondta neki hogy beszélni szeretne vele, de a fiú rájött, hogy mit is szeretne végül kimondta, hogy el akarja hagyni. A srác totál összeroppant...

Itt jön a történet folytatása:

A srác, legyen a neve: Deni, nem tudta hogy mi tévő legyen, majd hozzám fordult. De nekem akkor megint csak volt egy srác, akit nem szerettem de voltam valakivel hogy feledni tudjam, a múltat... nem ment...

Mondtam neki hogy van párkapcsolatom, majd lett neki barátnője, egyszer csak együtt buliztunk az én rokonaimnál, mert már szinte minden ismerősömet ismerte annyit voltunk együtt. A bulin eltávolodtam tőle hideg voltam vele, nem akartam semmit se, csak beszélgetni. Úgymond falat állítottam kettőnk közé. Ott volt az új barátnője Nóri, nem akartam megint ugyan azt ami a legelején voltam ezért volt az hogy nem érdekelt Deni.

Aztán mind ketten inkább szótlanságba fulladtunk. Ezután pár nappal azt a barátnőjét is elhagyta. Majd odaállt elém, azzal a hihetetlen kérdéssel, hogy: -Leszel a barátnőm?

Néma csönd volt nem jött ki egy szó sem a számon... majd elsírtam magam és mondtam neki hogy igen igen igen igen, szinte sikítottam, nagyon örült ahogy én is.

Viszont jött az az erős fal.

Megéreztem azt a falat amit felállítottam. Megmondtam Deninek, hogy ez így nem mehet. Nem lehetünk együtt. Nagyon megijedtem, hogy így hirtelen ő tört rám...

majd elmondtam neki hogy nem lehetünk együtt, keressen mást, majd boldog lesz más mellett.. (Nagyon nagyot hibáztam!)

Még nagyobb lett az üresség... Keresett mást én nem figyeltem rá, mindig hátat fordítottam neki, nem akartam, nem tudtam ki vagyok, és inkább vágytam egy új életre, haragudtam rá, úgy éreztem, hogy csak azért akar velem lenni, mert nem akar egyedül lenni, ezért utasítottam el...

Éltük a napjainkat, időnként msn-en kérdeztük a másikat hogy miújság... a válaszok mindig semlegesek voltak, semlegesen köszöntünk el...

Bár az lennék! :)

A történetnek még mindig nincs vége :)

Folytassam?

Folytatás:

Még egy házibulin találkoztunk. Mágnesként vonzott magához! Mert így is szerette volna, kikezdett más lányokkal az orrom előtt. Direkt csinálta... Azt a bizonyos falat széttörte egy pillanat alatt. Féltékenység tört rám, ismételten nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Leültetett beszélgetni egy napágyba, kint az udvaron. Közben a csillagokat néztük és megkérdezte, hogy miért utasítottam vissza, miért nem akarok vele lenni? A válaszok helyett hallgattam. Rám nézett és látta a kétségbeesést rajtam. Amúgy is nagy volt a teher akkoriban a hátamon. Sok mindent kellett kialakítanom abban az időszakban. Munka, tanulás... és még ő is. Ráadásul a bulin mindenki odajött és megkérdezte piás állapotban, hogy miért nem vagyunk együtt. Hülyék vagyunk, mert mind a ketten húzzuk egymás agyát... és hasonlóakat mondtak...

Majd feltette a kérdést: -Leszünk mi még együtt?

Az én válaszom hangosan felcsattant: akarlak, de falat érzek, amit én állítottam fel.

Türelmesen végighallgatta a mondandómat. Majd elmondta, hogy szeretne szülinapi bulit csinálni és szeretné ha elmennék és a barátomat is meghívta. Bólintottam. Azután benyakaltunk egy üveg pezsgőt, meg még pár pohár rövid italt. Szépen elköszöntem tőle, de még mielőtt a három puszival búcsút intettem volna, megígértette velem, hogy elmegyek a bulijába.

Mikor hazafele tartottam teljesen egyedül csak a zene a fülemben és én voltam a gondolataimmal. Szerintem mondanom sem kell mennyit agyaltam azon, hogy hogy mondjam el neki, és bocsájtson meg nekem azért mert elutasítottam...

Egy hét volt a bulijáig. Aztán pörögtek a napok, már szerda volt. Elindultam be Pestre azért mert szakítani akartam az akkori barátommal, pont azért amik történtek és amiket beszéltem Denivel. A vonaton megcsörrent a telefonom. Deni volt. Felhívott csak azért hogy biztosra vegye, hogy szombaton ott leszünk a buliján, majd hozzátette, hogy nagyon hiányzom neki. Mondtam hogy igen ott leszek, de egyedül. Elhallgatott. Megkérdezte, hogy miért egyedül? A válaszom az volt, hogy: -Most szakítok a barátommal. Erre ő: - Sajnálom! Akkor találkozunk a bulin.

Mire én: - Rendben, ne feledd, hogy Szeretlek!

-Én még jobban szeretlek!

Végül beértem Déli pályaudvarra ahol már várt az akkori barátom. Odamentem hozzá és elmeséltem neki, hogy mik történtek. Hozzátettem, hogy nem tudok mással lenni csak Denivel. Elfogadta és mondta, hogy érezte, de nem haragszik, mert ő is így lenne. Majd megköszönte az őszinteségemet. Elbúcsúztunk...

Egyszer csak azt vettem észre hogy már szombat délelőtt. Úristen! Mit vigyek, hogy öltözzek. Aztán a megbeszélt helyen találkoztam a barátaimmal és onnan mentünk Deni bulijába. Mikor odaértünk három puszival köszöntünk. Sok volt az ismeretlen számomra, Deni mindenhova vitt magával és mutatott be mindenkinek, mint ha a barátnője lennék. Sokan meg is kérdezték, hogy együtt járunk e. Mondtuk hogy nem, csak nagyon jó barátok vagyunk. Sokszor elpirultam, mert tudtam hogy mi lesz az este fénypontja.

Közeledett az éjfél.

Odamentem a dj gyerekhez, aki Tibi volt Deni unokatestvére. Ő csinálta a bulin a hangulatos zenéket. Mondtam neki, hogy szeretnék valamit bejelenteni éjfélkor, azonnal felcsillant a szeme. 5 perc volt még éjfélig... Uralkodott rajtam a félelem, hogy vajon mi lesz mit fog szólni... Becsuktam a szemem és a szívem az ezerrel verte az ütemet! Bólintott Tibi. Odamentem és mindenki nézett, hogy mit keresek mikrofonnal a kezemben, azt akartam hogy ütős legyen, végül megszólaltam és odahívtam Denit a buli közepére. Minden szem ránk tapadt. Iszonyat parában voltam, hogy mi lesz ha nemet mond. Végül kicsúszott a számon, hogy : - Szeretlek! Ne haragudj, ha ennyit kellett rám várnod. Sajnálom, hogy visszautasítottalak! Nem tudom mással elképzelni a jövőmet...

Deni megszeppent! Csak nézett, hogy mit akarok, majd elvigyorogta magát, kiszedte a mikrofont a kezemből és csókkal válaszolt,

- Nem akarok mást! Csak TÉGED

Az emberek felállva tapsoltak, fényképeztek és ujjongtak. Sokuktól elhangzott az hogy, -Ez az Gyerekek! Ennek így kell lennie!! Na végreeeeeeeeeee!

A buli óta együtt vagyunk, és álmunkban se mertük gondolni hogy ilyen jó kapcsolatunk lesz. Mind a ketten boldogok vagyunk. Jelen pillanatban az összeköltözést, eljegyzést és a házasságot tervezzük. Ami meglepő, hogy nem veszekszünk, hanem egyezkedünk. Mind a kettőnknek bonyolult volt de sikerült! Együtt vagyunk és boldogok vagyunk. Minden emberektől az a visszajelzés, hogy tökéletes páros vagyunk.

Hát ez a mi kis történetünk :)