Meddig működhet egy olyan szerelmi kapcsolat, amiben mind két fél totál ellentéte egymásnak és kéthetente szakítanak, majd összejönnek?

Akkor most elmondom, hogy hogy is van a történet. Ugyan is igen a egyikőtök kitalálta. Én vagyok az "új" lányzó. Megtörtént eset.

Tavaly történt. Pont egy évvel ezelőtt. Nekem akkor volt barátom. Ők éppen akkor szakítottak, mikor megismerkedtünk. Elsőre beleszerettem, nem akartam mást magam mellé csak a fiút. De mivel önző nem lehettem ezért azt mondtam, hogy béküljön ki a barátnőjével, mert nekem ott a barátom. Végül kibékültek, azonban nem tudtam elszakadni tőle. Rengeteget beszéltünk, találkoztunk és megtörtént az első csók. Abban a csókban éreztem, hogy más lánynak nem adhatom ki a kezem közül. Szilvesztert is együtt töltöttük, úgy hogy ott volt a párunk mind a kettőnknek. Felmentünk a tetőre, hogy éjféli tűzijátékot jobban lássuk. Hárman voltunk. A srác, én, meg párom... Azonban párom megunta a hideget és lement. Kettesben maradtunk és a következő pillanatban azt éreztem hogy csókolózunk és a fülembe súgta, hogy: - Veled akarok lenni, szeretlek

Ez ennyiben maradt igyekeztem eltávolodni tőle a következő hónapokban. Végül júniusban arra a döntésre jutottam, hogy szakítok párommal, mert mást szeretek. Csak a másik srácra tudtam gondolni. Persze ő nem hagyta el párját miattam, nem hagytam!

Aztán lettek más kapcsolataim, őt elhagyta a barátnője és lettek más kapcsolatai...

Mindent tudunk egymásról, de valahogy még sem az igazi, nem akarok mással lenni csak vele... és minden nap egy túlélés, hogy nem látom! Hiányzik, az exem, aki a kis történetben még a barátom volt, teljesen el van a maga kis világában, hajtja a lányokat, azt mondja jó így neki mert szabad.

Én viszont egy emberhez kötődök, csak ahhoz a fiúhoz!