Miért így gondolkodok a párommal kapcsolatban?

Van egy barátom másfél éve. Nem egy macsó típus viszont nem is néz ki olyan rosszul. Ad magára, nem hanyagolja el magát viszont van egy pár dolog ami nem tetszik benne. Elálló fogak stb.. :S

Sokszor képzelem azt hogy egy sokkal helyesebb pasival vagyok együtt.

Külsőleg nem olyan amilyennek elképzeltem őt, egyáltalán nem az ideálom, nem is az esetem, de vmi mégis megfogott benne és vmi nagyon tetszik benne, mert még mindig vele vagyok. Egyáltalán nem akarok szakítani, mert belsőleg annyira de annyira tetszik h az vmi hihetetlen. Minden megvan benne amit én mindig is akartam egy srácban. Aranyos, kedves, gyengéd, vicces, bújós, szenvedélyes stb...

Soha nem tudnám megcsalni és nem is akarom. Mikor másról "álmodozok", akkor állandóan eszembe jut hogy én semmiképp nem akarom elhagyni a barátomat, mert mivan ha egy nála helyesebb sráccal összejövök és abba nem lesz meg az ami a barátomba igen és hiányozni fog stb... :S

Lehet hülye a gondolkodásom kicsit vagy nem szeretem őt?

Én úgy érzem szeretem, de passz... :S Hülyén érzem magam miatta általában. (Mármint az érzés miatt.)

Egyébként mikor olyan emberek között vagyunk akiket ismerek és ők helyesebbek a barátomnál akkor szokott előjönni ez az érzés. Ha elmegyünk vmerre kettesben és nincsenek ismerősök, és látok egy nagyon helyes srácot az nem érdekel.

Tudnátok segíteni miért érzem ezt?

Bocsi ha hosszú lett. Egyébként 17 éves vagyok és ez az első komoly kapcsolatom