Viszonyom van egy 32 éves férfivel, tudom hogy nagy szarban vagyok, de nem tudok kimászni belőle. Mit tegyek?

Nyár elején megismerkedtem egy 32 éves férfivel, aki nagyon kedves volt, udvarolt, stb.. 3 hónapig álltattam magam, aztán egyre sűrűbben találkoztunk, egyre szenvedélyesebb lett a viszonyunk. A 3-ik találkozó után bevallotta, hogy nem akar hazudni nekem, neki gyerekei vannak (ráadásul 5)és felesége is, bár állítása szerint vele már csak a gyerekek miatt van együtt, de sokat veszekednek, sok közük nincs egymáshoz (ebből nem tudom mennyi az igaz, gondolom ,hogy nem sok) Ezután egy hét gondolkodási időt kértem, de egyszerűen nem tudtam nemet mondani, pedig tudom, hogy ez nem jó ötlet egyáltalán.

Nemrég megkérdezte hogy szerintem összejöttünk-e, de nem válaszoltam, mire ő azt mondta, hogy igen, csak laza a kötelék mert ritkán találkozunk (heti 1) és akkor se csinálunk semmi közös programot (séta, néha kaja, kocsiban ülés).. amikor felvetettem, hogy találkozzunk sűrűbben, mert ezt a van is valami de mégsincs semmi állapotot nem bírom sokáig, akkor azt mondta inkább semmi ne legyen akkor, mert ő nem bírja ezt a sülve-főve dolgot..

Azóta is ugyanaz van, heti 1-szer találkozunk, de mindennap beszélünk msn-en, telefonon.. Ha vele vagyok mindig annyira kedves, aranyos, figyelmes, amilyen még senki nem volt azelőtt velem, ezért egyszerűen képtelen vagyok megszakítani vele a kapcsolatot, pedig számtalanszor elhatároztam már.. ha nem élőben beszélünk, akkor változóan viselkedik, néha kedves, néha viszont nagyon rideg..

Az bánt nagyon, hogy tudom, nem is szeret, de akkor miért ilyen kitartó és udvarló, stb.. (nem a szexen alapul a kapcsolat, a 7 hónap alatt 3-szor feküdtünk le, és éreztem, hogy nem erőlteti)

Mit tegyek a szüleim nem is tudnak az egészről, de nem is mondom el, mert az halál lenne mindenkinek..

Nem merek nemet mondani, mert ugy érzem, ez még mindig jobb mint a semmi, ha néha nagyritkán odabújhatok vkihez..