Érezhet még irántam szerelmet? Vagy már csak a megszokás tarthatja mellettem? Szerintetek? Bővebben lent!

19 éves lány vagyok. A barátommal több mint 3 éve vagyunk együtt, ő most 21 éves. Eleinte a szüleim nem fogadták őt el, mert hogy nem egy szegény családból származik. Szülinapomra, névnapomra, vagy akármire , mindig elég drága dolgot kaptam, aminek anyámék nem örültek. Amikor plázában voltunk valahol, és mondtam hogy ez milyen jól néz ki, nem kérdezte akarom-e, csak megvette. Aztán egy este amikor nálunk volt, anyám mondta neki, hogy neki ez milyen rosszul esik, mert többet költ rám ő, mint amit ők tudnak, stb stb. Meg hogy mindig ő jön hozzám kocsival, és akkor én minden fele akarok menni, neki sem kéne ennyit engednie nekem. De amikor meg én megyek fel, mindig pattog, hogy nekünk erre nincsen pénzünk, nem tudjuk ezt finanszírozni, oldjuk meg máshogy. Neki sehogy sem volt jó, már csak azért sem, mert ki nem állhatja a barátomat. A mai napi sem.Egyik este anyám beszélt vele telefonom. Én pont akkor értem haza, amikor már letették. Amikor kérdeztem, mit beszéltek, csak nevetett de nem mondott semmit.A barátom másnap reggel felhívott, hogy este nem menjek, mert nem lesz otthon. És innentől kezdve lett teljesen furcsa. Mintha már nem akarna velem lenni, és amikor jönnie "kell", csak nyűg neki. Valamelyik nap felmentem hozzá suli után, nem szóltam neki, csak meg szerettem volna lepni. Hát sikerült, ahogyan elnéztem nem örült nekem. Amikor meg a szobájába mentem, gyorsan utánam rohant és kikapcsolta a monitort, hogy ne nézzem meg mit msn-ezett. És puszit sem adott, meg semmit. Nem tudom mi lehet vele, anyám teledumálta a fejét, de ő is azt mondta semmi különösről nem beszéltek, vagy már csak alapból nem akar velem lenni? Szerintetek? Előre is köszönöm!