Miért van az, hogy falra tudok mászni a szerelmes idézetektől?

nem a te stílusod, nem voltál még szerelmes, simán nem tetszik

Én is utálom! Gyűlölöm, pedig lány vagyok! Szerintem hányinger az egész. Meg amikor msn-re kiírják, hogy már 25 napja együtt(L)(L)(L) És? Akkor most mi van? Oké, hogy szereted a pasid, de ez kettőtökre tartozik. Én ilyen üzeneteknél mindig a fiút sajnálom, hogy ez nem égés neki? Mert gondolom a csaj azt várja, hogy valahogy viszonozza, ő is írja ki, vagy valami. XD Szerencsétlen... XD

pókember

Dettó. Valami szörnyű, ahogy a gyenge emberek idézetek mögé sablonosítják be magukat, nehogy gondolkodni kelljen. A szerelmes idézet még nem is annyira irritál, legyen boldog, oszt jóvan, de ha egy határon (egy elég könnyen átléphető határon) túl van a nyálassági mutatója, akkor rosszul leszek. De az ilyen "írjatok szomorú szakítós idézetet, olyan idézetet, hogy én nézem, de ő nem, olyan idézetet, hogy a bal lábával lépett felém a Moszkva téren délután háromkor és aahh"... de MIÉRT?? Az idézetek rohadtul nem a valóságot tükrözik, mert csak nagyáltalánosságban megfogalmazottak, de a sok birka a saját egyedi esetére akarja levetíteni. Hát nem csoda, ha nem értenek az emberekhez, és sikertelenek, ha nem veszik észre minden eset egyediségét, és sablont húznak rájuk...

én annyira nyálasnak, képmutatónak, é sablonosnak tartom az ilyen dolgokat..pedig lány vagyok..