Kik bántják meg jobban a másikat egy veszekedés során, a férfiak, vagy a nők?

#20 Fogalmad sincs, miket küzdöttem le az elmúlt pár év alatt. Nagyon könnyen ráhúzol emberekre bármit. Csakhogy nem vetted még fel a cipőjüket (nem is kell), nem tudod, ki hogyan érez. Ami neked bevált, az lehet másnak nem válik be. Ő máshogy kezeli az érzéseket.

Én sokkal büszkébb vagyok arra, hogy az évek alatt megtanultam elfogadni. Elfogadni, s a legjobbat kihozni a legorsszabból is. Ettől még az a bizonyos rossz ott van, nem tűnt el.

És nem csak magamban lévő érzéseket fogadtam el, hanem másokat is. Mindenki máshogy működik, csak éppen a legtöbben ezt képtelenek belátni, ezért inkább haborúznak egymással.

#19

A fájdalom annyira természetes, mint a rákosodás. A természet része a rákos sejt is, persze. De a kérdés, hogy akarod e, hogy az életed része legyen vagy sem. Úgy látom, te nagyon ragaszkodsz a fájdalomhoz, el vagy a langyos vízben. Te se szenvedsz eléggé.

#22

Ha valóban teljesen elfogadtad volna a fájdalmat (ami maga a szembenézés), akkor már nem is létezne benned semmilyen fájdalom. Önmagunkat becsapni azzal, hogy elfogadtuk a fájdalmat, nem elfogadás.

#25 közben rájöttem, hogy te azok az emberek közül való vagy, akik meg akarják mondani, hogy mit érezzen a másik. Ilyen családban nőttem fel, nem lep meg.

Mint írtam, az én fajdalmam örökre itt lesz velem, ezt elfogadtam. Ez nem jelenti azt, hogy boldogtalan vagyok, vagy ez irányítaná az életemet.

De gondolom ebből is kihozod, hogy valami elfojtott traumám van.

Érdekes és igaz dolgokat írsz egyébként, de néhol ellentmondásos és erőltetetten bölcs.

Én viszont adnék egy tanácsot: ne akard az életben másokra erőltetni, hogy mit érezzenek. Az érzelmek nagyon kényes és egyedi téma.

"Mint írtam, az én fajdalmam örökre itt lesz velem, ezt elfogadtam"

Ne azt fogadd el, hogy együtt kell élned a fájdalommal, hanem a fájdalmat fogadd el, és akkor feloldódik. Az ember nem arra teremtetett, hogy az egész életet végigszenvedje. Tudatosan is csinálhatod, pl minél többször irányítsd a figyelmedet nagyon mélyen valamelyik testrészedbe.

#27 hűha... Elfogadtam a fájdalmam, itt van velem, le is pacsiztunk. Ezt sajnos máshogy nem tudom leírni, sok kommenten át próbáltam, de úgy tűnik nem is akarod megérteni. Persze nem is kell, ugyan azt a pár mondatot nyomod, ellentmondásokkal és közhelyekket. Pedig mint írtam, vannak nagyon jó gondolataid.

Ez nem szenvedés, bár gondolsz amit szeretnél.

De te nem a fájdalmat fogadtad el, hanem azt, hogy együtt kell vele élned.

A valódi elfogadás azt jelenti, hogy amikor valaki "fájdalmat okoz neked", akkor te a védekezés vagy támadás helyett teljesen átadod magadnak a fájásnak.

Egyszerűen csak csináld, amit mondtam, minél többször.