Kik bántják meg jobban a másikat egy veszekedés során, a férfiak, vagy a nők?

De te most a sértődésről beszélsz…

Gondolhatod, hogy én sem a minden hülyeségen való behisztizés mellett török lándzsát. :D De bizony van olyan, hogy bántanak, átvernek, visszaélnek a bizalmaddal. Nem döntés kérdése, hogy az fáj-e.

Mindenesetre gondolom, egy magadfajta nagyon kemélny edgelord ezt nem értheti. :DD

"De bizony van olyan, hogy bántanak, átvernek, visszaélnek a bizalmaddal. Nem döntés kérdése, hogy az fáj-e."

A döntés nem a legjobb szó, mert a fájás automatikusan történik, viszont ezt meg lehet változtatni, hogy ne jöjjön létre a fájdalom, és akkor sértődésről eleve nem is beszélhetünk.

Vannak dolgok, amik fájnak, vannak, amik nem. De sose az adott dolog okozza a fájdalmat, az csak előhívja a benned már eleve létező fájdalmat.

#10 Részben egyetértek, de részben meg azért nem, mert nagyon sokszor olyan dolgokat kap az ember, ami igazságtalan. F*szságokon butaság megsértődni. De engem példaul legutóbb egy betegség miatt bántottak. Akármennyire is igyekeztem, baromira rosszul esett a dolog. Ami másnak nagyon poénos, nekem tönkrevágta a jövőbeli terveimet egy olyan dolog, amivel sajnos nem tudok mit kezdeni.

A rosszindulatú emberek pedig kiszagolják mi az, amivel igazán bántani tudnak és masszívan élnek is vele.

Ami neked fasság, az másnak nem az. Ami másnak fasság, az neked nem az. Szoktam látni olyan videókat a neten, ahol fogyatékos vagy beteg emberek csinálnak poént a saját betegségükből, és mások nevetnek rajtuk. Nekik fasság, amin te megsértődsz. A különbség, hogy a te esetedben összekapcsolódik a betegséged és a benned lévő fájdalom, az ő esetükben viszont nem.

Mondom... Ha megszűnteted a mélyen benned lévő fájdalmakat, akkor soha többé senki nem fog tudni téged "megsérteni"...

#14

A fájdalom elnyomása pont akkor jön létre, amikor megmagyarázod magadnak, hogy a fájdalom, amit átélsz, a másik ember szavainak vagy az adott szituációnak köszönhető. Mert ilyenkor a szőnyeg alá söpröd a fájdalmat, mondván, ez nem a te hibád, hanem a másik ember okozta neked. Ha viszont nem csapod be magad ezzel, hanem szikla szilárdan farkas szemet nézel a fájdalommal, akkor a fájdalom olvadni kezd, míg teljesen fel nem oldódik.

#15 azt írod, ami nekem f*szág, másnak nem és fordítva, ez igaz is. Ezzel az egész elméletedet megcáfoltad. Mindenkin máshogy csapódik le, mindenkinek más a belső világa. És nem tudhatod, hogy ki hogyan él meg valamit. Lehet, hogy nevetnek magukon esténként pedig sírva alszanak el, ezt sem tudhatjuk.

Nem lehet mindent megszűntetni, érzést pedig pláne nem.

#16 tudom, hogy szeretnél nagyot mondani, de sajnos az emberi elme nem így működik. És de, hibáztatom valamilyen szinten a másik embert, mert vannak, akik igazán bele tudnak taposni a másikba (én is egyébként), csak kérdés, ezt mennyire használják ki.

Nem baj, ha ott van a fájdalom, természetes emberi érzés. Lehet azt hiszed leküzdötted, de elég egy kis szikra és újra ott lesz. Nagyobb győzelem a fájdalommal együtt élni, akkor kevesebb csalódás is ér. Ez nem önbecsapás. Elnyomni és azt hinni elűztél minden fájdalmat, na az önbecsapás inkább.

#17

De meg lehet, ha szembe nézel vele. Mondjuk ez nem kispályásoknak való feladat. Az emberek többsége egész életében rá sem vetemedik. Néhány ember rákényszerül, akik annyira szenvednek, hogy az öngyilkosságon kívül csak ez az egy lehetőségük marad.

Úgy látom, te még jól el vagy a langyos vízben. Nem szenvedsz eléggé.