Gyerekes apukával kapcsolatban élők, mennyi idő után szoktátok meg a párotok gyerekét/gyerekeit?

Bármikor ismerkedtem a legfontosabb szűrő volt, hogy az illetőnek ne legyen gyereke, 11 éves korom óta tudom, hogy nem szeretnék sajátot. A legtöbb kicsi idegesít, nincs türelmem hozzájuk. A mostani párommal sem ismerkedtem volna meg, ha tudom, hogy van 2 kislánya. Egy rendezvényen találkoztunk, majd randiztunk számtalanszor, ahol említettem neki, hogy sose szeretnék szülni (itt a legtöbb pasi riadtan szokott nézni), ő azonban mondta, hogy oké, viszonylag gyorsan témát is váltottunk. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy azért, mert van neki már kettő, és nem akar többet. Nehéz ezt megfogalmazni, de nem tűnt apuka típusnak, az addig felvázolt életvitelébe sem tudtam beilleszteni a gyerekeket. Már a 7. randink volt, amikor mondta, hogy ne haragudjak, de mennie kell az anyukájához. Nagyon megijedtem, azt hittem valami baja lett, de kiderült, hogy csak nála voltak a kicsik, este pedig színházba ment, így nem volt ki vigyázzon rájuk. Mikor kérdőre vontam, hogy ezt eddig miért vonakodott elmondani, az volt a válasza, hogy nagyon szimpatikus vagyok neki, látta rajtam, hogy mennyire nem szeretem a gyerekeket, emiatt nem akart elveszíteni, sőt, mondta, hogy csak akkor mutat majd be nekik, ha én is készen állok rá, megérti, ha ez most sokkol. Annyira megszerettem őt, hogy képtelen voltam emiatt szakítani vele. A gyerekekek szerencsére az anyukájuknál vannak, hétvégente vannak 1 napot a páromnál. Közel fél év után ismertem meg őket, eddig 3-szor találkoztam velük. Őszintén szólva nagyon lefárasztottak, fogalmam sincs, hogy ezt hogy lehet majd idővel megszokni, egyáltalán kiakakul-e feléjük valamilyen szintű szeretetem, egyelőre úgy érzem, hogy púp a hátamon, ha jönnek hozzánk vagy programot csinálunk velük.