Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más nézőpontból is megnézném a helyezetem, mi a véleményed?
Lassan nyolcadik éve vagyok együtt a párommal. Harmincas éveink elején járunk. Mikor megismerkedtünk, jó pár csalódáson túl voltam már és azt éreztem, hogy benne végre tényleg megtaláltam, akire vágytam...sablonos, de szerintem én sem tudtam, hogy rossz dolgokra vágytam. Ő ugyanis egy nagyon érzékeny lelkű, magas eq-jú férfi, aki mindig meghallgat és általában tényleg tud segíteni abban, hogy megoldjam a gondjaimat. Nagyon tud udvarolni, figyelmes, segít a házimunkában is. És itt jött el az, hogy bár ennek nagyon örülök, de valójában kompenzáció: semmit, de semmit nem ért a férfi munkákhoz. Konkrétan nulla logika van benne ilyen téren. Ahogy lett házunk, úgy kezdett kinyílni a szemem, hogy tényleg mennyire nem ért ezekhez. És szépen lassan úgy érzem, elkezdtem kiábrándulni... Hogy mennyire nem tud utána számolni az átalakításhoz szükséges anyagoknak és lassan mindent ellenőriznem kellett. Hitelnél én figyeltem a feltételekre a banki tanácsadónál majd' bealudt és az ügyvéddel is mindent én kommunikáltam le, sokszor alap dolgokat kellett elmagyaráznom. Feljöttek azok az emlékek is, hogy nyaraláson is pl. mindent én találok ki és nem azért, mert élvezem. Külföldön buszmenetrendeken, minden sz.ron nekem kellett kiigazodni, kilogikázni. Tájékozódó képessége sem valami jó. Annyira vágyom arra néha, hogy hátradőljek és ő oldjon még valami ilyesmit, de nem tud. Most jött el az, hogy mit tegyek: az egyik oldalon az áll, hogy tudom, látom, mennyi nőt nem hallgat meg a párja, mennyire nem törődnek semmivel, nálam pedig ő az első, aki soha nem hagyja, hogy sírva aludjak el. A másik részén viszont ott van, hogy baromira jó lenne felnézni rá, de már nem megy. Félek, hogy ha gyerek lenne, minden a nyakamba szakadna és később is, mert tanulni is csak én tudnék vele jobbára... Ezek mind most realizálódtak bennem és tudom, hogy fogok kapni mindent a nyakamba, hogy bezzeg a figyelmes férfiak nem kellenek a nőknek, de ez nem így van, csak ezek a negatív dolgok nem egyből derültek ki.
Őszinte vélemény!?
Nincs ebben semmi különleges.
Minden szinte párkapcsolatban eljön az a pont amikor elkezdesz a párod hibáján/hiányosságán pörögni és elkezdesz valami másra vágyni.
Az a jó amit kapsz tőle már fel sem tűnik, mindennapos dolog évek óta.
Bezzeg a rossz, minden gondolatodat aköré építed.
Itt van példának a gyerek téma.
Azt mondod, hogy a párod rosszul tájékozódik, nincs hatalmas logikája és egy szeget sem tud beütni a falba.
Szerencsére ahhoz, hogy jó apa legyen és jó, támogató férj a fentiek közül egyik sem kell.
Magas EQ annál inkább hasznos. Van rá esély, hogy megérti majd mész keresztül, próbál segíteni téged, terhet levenni rólad és lehet, hogy egy típusú férfi jobban tud kapcsolódni a gyerekhez is.
Sok férfi van aki baba korában egyszerűen nem tud mit kezdeni a gyerekkel.
Leírásod alapján a kapcsolatotok jó. Biztos neked is vannak hibáid, rossz tulajdonságaid ahogy mindenkinek.
Hogy esne ha a férjed kiragadna egy ilyet belőled, mondjuk pont egy olyat amiről nem is tehetsz és folyton ezen rágódna...nem vagy tökéletes, nem tud rád nőként nézni, lehet, hogy szakítani kellene.
Tudom, hogy milyen egy hosszú kapcsolat.
Szerintem nincs olyan ember aki nem gondolkozik el egy idő után (ha csak elméletben is), hogy biztosan ez kell nekem?!
Mindenki vágyik az újra és a tűzre ami az elején van.
Lehet, hogy ez amit most leírtál csak akaratlanul kreált ál ok amibe tudsz kapaszkodni mert lehet, hogy te magad sem akarod elfogadni, hogy egyébként minden rendben van mégis hiányérzeted támadt.
Nem bántani vagy megfejteni akarlak ezzel, lehet, hogy tényleg őszintén csak ez zavar téged és ez egy ízig vérig hagyományos értelemben vett férfira vágysz.
A lehetőséged megvan mást keresni. Lehetsz újra szerelmes és mivel már 30-as vagy lehet nem vársz újabb 8 évet a babával.
Tökéletes embert soha nem fogsz találni, mindig lesz majd valami ami szúrja a szemed, ez ilyen.
Ha egy viszonylag új kapcsolatba szülsz, sokkal nagyobb rizikót vállalsz.
Mit értesz azalatt, hogy nem tud tájékozódni? Gyakran eltéved és nem ér időben haza? Elektronikai analfabéta és nem tud térképet olvasni, útvonalat tervezni?
Ő akart veled nyaralni, pontosan mivel volt probléma? Nem tudott interneten keresni potenciális szállásokat, nem tud képeket megnézni, helyileg nem tudja felmérni mi hol találhato, nem ismeri a pénzt, avagy nem talált oda GPS-szel vezetés közben? Avagy szimplán nem akart szervezni, ezért rád maradt az egész?
Házban lévő felújítást nem érzem problémának, én sem értek hozzá, biztos megkérdeznék szakembert, hogy miből mennyi szükséges, másképp nem lenne pont elég alapanyag. Nem érthetünk mindenhez.
Szakításra visszatérve: nem lehet úgy szakítani, hogy ne bántsd meg a másikat. Ha már nincs türelmed hozzá, ülj le vele egy nyugodt estén, beszéld meg vele, sirjatok együtt és menjetek külön. Nem kellemes, de szerintem így korrekt.
12
Azért az, hogy mindent is a kérdezőnek kell csinálnia, mert a pasi alkalmatlan rá, hogy bármit is elintézzen, az baromi nagy szívás lesz (lenne) egy gyerekkel.
Emlékszem, nálunk ugyanez volt. Apám volt a harmadik gyerek. Sosem tudta, hogy milyen ruhát kell ránk adni, sosem tudta, mikor kellene ennünk, nem jegyezte meg a programjainkat, a kirándulásokat A-tól Z-ig anyám szervezte, anyám követte, hogy mikor mi kell a háztartásba, apám kvázi egy önállóbb 10 éves szintjén mozgott. Semmit sem kezdeményezett, semmit nem vett a kezébe, ahogy a kérdező is fogalmazott, “segített” a házimunkában, de azt is csak kérésre.
Gondolom, mondanom sem kell, milyen volt a hangulat otthon…
Ha a kérdező nem szeretné ezt magának, akkor ne vállaljon gyereket ezzel a férfival.
"Sosem tudta, hogy milyen ruhát kell ránk adni, sosem tudta, mikor kellene ennünk, nem jegyezte meg a programjainkat, a kirándulásokat A-tól Z-ig anyám szervezte, anyám követte, hogy mikor mi kell a háztartásba"
Ez kb 10-ből 8 férfi igaz sajnos.
15
Ezesetben 10 férfiból 8 alkalmatlan az apa szerepre.
Illetve egy esetben tudom ezt elfogadni: ha ontja haza a pénzt, és anyának nem kell dolgoznia.
Ebben, és csakis ebben az esetben úgy gondolom, bizonyos beállítottságú emberek számára működőképes lehet az a kapcsolat, amiben mindent anya intéz, cserébe baromi jól élnek, és nem kell pluszban egy nyolc-kilenc órát lehúznia egy munkahelyen.
26 éves korra kialakul az ember személyisége. Ő változni nem fog.
Ha most idegesít, akkor kár gyereket vállalni
És az számít, hogy téged idegesít, mindenki más, az anyukád meg a legjobb barátnőd véleménye sem releváns.
A te életed.
"Ezesetben 10 férfiból 8 alkalmatlan az apa szerepre."
Ezt én pontosan így gondolom. Nekem nincs gyerekem de 30-as vagyok a körülöttem lévők többségének igen.
Egy kivétellel kizárólag panaszkodást hallok, hogy a férjük semmit nem segít a gyerekkel. Persze szeretik őket, gügyögnek nekik napi max fél órát, ha szerencséjük van akkor esetleg apa bevállal 1 db etetést VAGY 1 db penekacserét.
Nem, hogy nem segít bármi féle szervezésben, az a szerencse ha megjegyzi egyáltalán.
És persze arról szó sincs amit fent említettél, hogy ontanák haza a pénzt.
Én már attól falra mászom, hogy “segítségként” aposztrofáljuk azt, hogy egy férfi kiveszi a részét a SAJÁT gyermekének a gondozásából vagy a SAJÁT életterének rendben tartásából.
Az segítség, hogy a bátyám kisfiát néha hazaviszem az oviból vagy egy-egy hétvégét bevállalok vele, és egyúttal takarítok kicsit a lakásukban. Ez segítség. Az nem segítség, ha a bátyám teszi ugyanezt a saját fiával a saját lakásában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!