Az ember miért nem csalja meg a párját?

A kornyezetedben esetleg.

En az en kornyezetemben azt latom, hogy az emberek jol valasztottak tarsat, boldogok egyutt es nincs szukseguk masra.

Az én környezetemben is ezt látom. Nyilván nem akarok ebből általánosítani, tudom, hogy elég magasak a válási statisztikák, de az a burok, amiben én élek, lehet ugyanaz a burok, amiben a #11 is él, mert az én környezetemben is a párok jól érzik magukat együtt, jól megtalálták egymást és bár simán lenne lehetősége mindkét félnek félrelépni, nem igénylik. Én is és a párom is ilyenek vagyunk. Nyilván a közvetlen barátaink is hozzánk hasonlóak sok szempontból, pl ebben is egyezünk.

Egyébként még fiatalként sem volt különösebben megállnom a hűtlenséget, amikor pedig még csak igazán szerelmes sem voltam az aktuális páromba. Akkor is, amikor már tudtam, hogy szakítani fogok, csak még vártam a megfelelő időt (hogy pl személyesen tudjuk ezt megbeszélni, ne a szülinapján legyen pont vagy akármi), akkor is simán nemet mondtam a csábításoknak. Mert a hűség döntés kérdése, és nem egy adottság. Dönthetsz úgy, hogy kitartasz az elveid mellett (meg eleve: vannak elveid), meg dönthetsz úgy is, hogy a kapcsolatod és a becsületed nem ér annyit, mint a nemi szerved. Az én részemről ez sosem volt kérdés. Másnál lehet, hogy máshol van a határ, nem tudom, de én azért alapvetően úgy gondolom, hogy sosem a lehetőségek miatt hűtlen vagy hűséges valaki, hanem a saját személyisége és a saját döntései miatt. Ez egy belső vita saját magaddal, nem a körülmények kényszerítő ereje.

Mert nincs kivel.

N