Normális, hogy fèrjem egyre hamarabb akar menni aludni?

Nem tudok tudom sokat segíteni csak az észrevételeim szeretném leírni.

Sem bevásárolni, mosni, főzni, takarítani, mosogatni, vasalni, pakolni nem könnyű egy 4 tagú családra. Az igazság az, hogy nehéz. Főleg ha kézzel kell mosogatni, minden nap főzni kell, mert válogatósak a gyerekek, nincs autó ezért kézben kell a több kg kaját hazavinni.

Míg gyerekek voltunk tesómékkal a sok lépéses bonyolult, sokáig készülő kajákat szerettük és főleg csak azokat ettük meg.

Reggel fel kell korán kelni, reggelit csinálni a családnak, uzsonnát pakolni, gyerekeket a suliba vinni (tudom, hogy egyedül is mehet, de én pl nem engedném).

Miután hazajön a gyerek lehet újra éhes, megint tanulni kell (több órás feladat, ha nem partner benne a gyerek).

Nagyon gáz, hogy kiteszi szegény a lelkét, mellette munkát is keres mégis Ő a szar anya, amiért fáradt és nem bír többet.

Most őszintén és nőket dolgoztam gyárban, 3 műszakban és 15-20 kg dolgokat kellett emlegetni és mozgatni. Könnyebb volt, mint a soha véget nem érő házimunka, főzés és a gyereknevelés bizonyos részei (nem alvós időszak, hiszti korszak).

Az anya is ember. A nő fizikailag gyengébb, mint a férfi és kutatások szerint több pihenésre is van szüksége.

Többek között azt is észrevettem, hogy minél jobban néz ki az adott nő, annál jobban bánnak vele (a férje is). Miután fogytam 20 kg-t (+jobban adtam magamra) a férjem önként elvégezte a főzés 70%, a házimunka kb 50%-át míg otthon voltam a gyerekkel. Nagyon szomorú, hogy ez alapján értékelik és veszik emberszámba a nőt, de ez van.

A kérdező helyzete is nagyon szomorú. Megmutatja, hogy anyaként teljesen egyedül vagy és az utolsót is odaadhatod mégsem leszel jó. Sem az anyák között, sem a családoddal, sem a férjeddel nem tudod megbeszélni mi bánt, mert rögtön egy lusta kényes dög vagy aki csak fekszik egész nap. Azt senki nem látja mennyit teszel meg, csak azt veszik észre ami nem sikerül.

Szomorú, hogy ilyenek lettek az emberek. Kicsit azért szálljon mindenki magába, főleg akik férfiként szidtak itt egy anyukát.

43, nincs gyerekem. Egy olyan családban nőttem fel, amit leírsz. Komoly ellenérzésem van az egész párkapcsolatosdival szemben. Nem leszek házi rabszolga, viszont, mivel patikamérlegen nézem, ki, mennyit tett bele a dologba, soha nem tudok érzelmileg igazán belemerülni a kapcsolatba.

29 éves vagyok és egyre inkább realizálódik, hogy egyedül vállalok majd gyereket. A nővérem alárendelődő, húgom elnyomó típus lett. Megéri?

Veszekedések, hatalmi harc és érzelmi manipulációk tömkelege közt nőttünk fel. Egyikünknek szarabb a kötődési képessége, mint a másiknak.

Maradj, harcolj, üvölts, aztán majd a gyerekeid feldolgozzák, ahogy sikerül, te meg a végén majd eldöntöd érdemes volt-e egy szar házasságban, szarul érezve magad tengetni az éveidet.

Anyukám megbánta. Saját bevallása szerint se volt soha boldog. Vagyunk mi, ami neki öröme, aztán pont ennyit kapott cirka 45 év házasságban. Én nem sértődtem volna meg, ha időben elválnak és meg sem születek. Vagy, ha már valamiért húzni akarták az időt, ha előbb válnak el, mint, hogy megnyomorítsanak érzelmileg. Általános iskolás korom óta ezt támogatom, mikor szóbakerül a dolog. Soha nem lépte meg anya, mert az egója nem bírná el, hogy elvált nő.

Nincs gyerekem. Ellenben kiélvezhettem, amit a gyerekeid fognak és gyerekekkel foglalkozom, akiken látom, hogy mennyivel jobb lehetne nekik egy kiegyensúlyozott anya mellett, főleg, ha új párt talál és kiteljesedik.

De, maradj, ha szerinted ez a jó döntés, csak nem értem, milyen választ vársz, mikor a férjed évek óta hallgatja a panaszkodást és nem, hogy nem javult a helyzet, de kijelentette, hogy szarik rád, meg a bajaidra?

Csakhogy te butaság azok a gyerekek nem olyan buták mint te vagy és érzik, sőt látják, hogy te csinálsz mindent és ő fetreng. Azt mutatod nekik, hogy teljesen rendben van ami zajlik otthon és nem igaz, hogy nem érzik milyen boldogtalan vagy, nem kelnek fel rá, hogy téged hord le a férjed.

Mérgező közegben vannak, sokkal rosszabb a helyzet mintha elválnál. Ne a gyerekekre fogjad, hogy miért nem válsz el amikor még nem léteztek akkor sem hagytad el, sőt inkább szültél 2 gyereket!

Az égvilágon semmit se fog segíteni mert marhára nem érdekli mi van veled hiszen még az sem mindegy, hogy mikor megy aludni.

Ha mindenáron vele akarsz maradni akkor ne mossál rá, ne csinálj neki ételt, ne vasalj rá. Csinálja meg maga után. Ha lehet lépj le a gyerekekkel egy hétre anyádékhoz hagyj törődjön magával. Mondd meg neki hogyha nem kezd el segíteni elválsz és ne morogjon mert akkor is elhagyod. Tűrjön ő téged. Keress minél előbb munkát és gyűjts pénzt hogyha bármi történne legyen! Ne legyél tovább kapcarongy!

Ha ennyire kivagy rá akadva, hogy semmiben nem segít, ülj le vele beszélgetni, és váljatok el.

De az viszont tényleg nem normális a részedről hogx zavar, hogy ő este 9-kor szeretne aludni. Hidd el vannak akiknek egyrészt nő az alvás igénye, másrészt egyébként 9 és 10 óra között a legjobb tényleg lefeküdni, mivel ha éjfél előtt fekszel le aludni pl 10-kor, akkor az a 2 óra alvás duplájával ér fel pl, ennek akár utána is olvashatsz.

2. Nem csak fizikai munkában lehet elfáradni, szellemi munkába is baromira le lehet fáradni.

3. Te otthon vagy, munkát keresel, amit tudsz akar a sajat magad kenyelme erdekeben csinald meg. Pl takarítás mosás. Es akkor az nem marad estére es tudsz a gyerekekkel lenni.... Munka mellett is kellene a gyerekekkel foglalkozni. Viszont az, hogy ő nem foglalkozik a gyerekekkel az mondjuk gáz.

5. Ahogy az is gáz, hogy lehet, h fáradt, de egy tányért mosson már el maga utan vagy egy vajat tegyen már be maga utan....

Nagyon gáz ez a részéről viszont. Aludni hagyjad. De azert durvan vannak nala is gáz dolgok.