Hogy nézett ki nálatok a szakítás, voltak előjelei?

Azért a szakítások nagy része arra vezethető vissza, hogy a felek a kapcsolat hajnalán nem tartották be a kapcsolatépítési és -kezelési szabályokat.

Nem szentírás, hogy ha nem tartják be, tuti az elválás, vagy épp ha betartják, ne legyen belőle szakítás, csak sokkal nagyobb az esélye.

Ami engem illet, mindig betartottam, s habár más oknál fogva véget ért, a kapcsolat több esetben tartalmas volt...

Mindkétszer már hónapokkal előtte érzetem, hogy nem jó valami. Akkor lett vége, mondhatom, hogy közös megyegyezéssel (mindketten szakítani akartunk addigra), mikor màr sokkal jobban éreztem magam, mikor ő nem volt otthon.

Mind a kétszer sokáig próbáltuk javítani a dolgokat sikertelenül.

Hogy mi volt az első mozzanat, ami elindította nem tudom.

De, már nem éreztem úgy, hogy vele szeretnék gyereket, már egyáltalán nem láttam "jó apának", azt érzetem kevés vagyok, soha nem lehetek az akinek akarna, nem éreztem, hogy érdeklődne, egyre többet barátozott, illetve a másik a munkába menekült, de egyik se akart otthon lenni (én se), a viták már inkább bizonyosságot adtak, mint megrengettek volna. Egyszerűen meg volt az érzés mindkétszer, hogy jobb nekem egyedül, mint vele.

Mellettem pasizott ezért én takarékra tettem.

Egy napon ki akadt hogy akkor lépjek tegyek meg egy nagy dolgot neki. Nem tettem. (Az nap vallott neki szerelmet egy srác mint később megtudtam.)

Másnap ki dobott.

Én voltam/vagyok a sz@r alak de ez már csak így megy.

Azóta senkim mert senkinek sem kellek és mert én sem teszek érte eleget.