Szakítanál valakivel, mert kevesled a pénzét vagy mert nincs semmi megtakarítása?

Ha azt látom, hogy egész okén keres, de mégis minden hó végén tőlem tarhálja a cigit, meg egyebeket és panaszkodik, hogy milyen mostoha vele az élet, esetleg még mindig az anyjával él, és nincs semmi ambíciója, akkor nincs ebben semmi kérdéses. Már alapból össze sem jönnék vele, vagy abban a pillanatban lezárnám a köztünk történteket, hogy meglátom a rossz kombinációt. Vannak egyéb rossz kombók is, például évek óta nincs semmi fix melója, és mindig ki kell segíteni az alapjában felejtős. Vagy teli van feleslegesen vásárolt cuccokkal, amik 10 percig érdeklik, tehát nem gondolkodik igazán a pénzével, és ezért kell kölcsönt adni neki. Esetleg fenntart teljesen feleslegesen egy drága autót, amit úgy vezet, hogy havonta javítgatni, cserélni kell a kerekeit, az sem túl jó.

Kérdéses egyébként, hogy alapból "szerencsétlennek" ismerted meg, vagy csak mondjuk 1-2 hónapja nincs jó helyzetben. Ha látnám, hogy töri magát ki a sárból, akkor adnék esélyt. Ha azt látnám, hogy tűri, max panaszkodik, akkor jelezném neki, hogy itt lehet az ő gondolkodása a problémás. Ha sokáig nem tud változtatni, akkor mondanám, hogy nekem erre nincs szükségem.

De konkrétan a te helyzetedre nehéz reflektálnom, mert szinte semmit nem írsz a kapcsolatról. A konkrét kérdésre a nagyon száraz válasz meg igazából az, hogy nem a pénzkeveslés az igazi szakítóok szerintem a fent leírt helyzetekben, hanem a mögötte meghúzódó gondolkodásmód, ami az enyémmel nem egyezik.

Exem egyáltalán nem tudott bánni a pénzzel, dolgozni nem akart (mondjuk még tanuló volt úgyhogy nem volt rá szükség), kapott sok zsebpénzt de egyszerűen mindig el akarta költeni. Ha maradt neki akkor is inkább vett valamit, zavarta, hogy van nála pénz. Vagy nem tudom hogy mondjam. Konkrét példa, ment bulizni, kapott mondjuk ötezret (nem ma vót :D), elivott belőle négyet, már ment haza, amikor eszébe jutott, hogy van még egy ezrese és úgy, hogy semmi szüksége nem volt rá, elköltötte egy éjjel nappaliban valami random dologra. Amikor találkoztunk és bement egy boltba venni egy energiaitalt, 20 ft hiányzott neki, nem tudta megvenni, nekem kellett kisegítenem. Redflagnek kellett volna lennie, de első randin is én pótoltam ki kettőnk italát 70 ft-tal. Fizetős programra nem nagyon jártunk, ha igen, azt én fizettem, persze a kártyámat oda kellett adnom neki, mert szerinte ciki a pincérnek, hogy a nő fizet. Olyan is volt, hogy meg akart hívni vacsizni, de italt már nem kérhettem, mert arra nem volt pénze... Emellett ott voltam én, nekem sem kellett dolgoznom, de mégis dolgoztam diákmunkát, félretettem pénzt, spóroltam, nem költöttem el minden szarra. Úgyhogy ja, én szakítottam, persze nem csak emiatt, de fixen nem lett volna jövőnk, nekem kellett volna fizetnem az albit meg a kaját meg mindent, ha egyszer összeköltözünk.

Viszont a vőlegényemnek sincs nagyon pénze. Ő nem költ semmi fölöslegesre, de nem keres jól. Vele nem szakítok, mert még a jövőben kereshet többet, az alap legalább megvan, hogy nem cseszi el mindenre a pénzt. Ja, és persze dolgozik, bár gondolom azóta az exem is :D