Hogyan lehet ekkora különbségen felülkerekedni?

Sajnos sehogy nem tudod ezt kezelni. Nevelés során félrecsúszott nála valami. Hacsak nem akarsz anyukája helyett anyukája is lenni, akkor inkább váljatok szét.

Ismerek rengeteg ilyen típusú embert, sosem fognak változni. Van, hogy mikor rászólsz 1-2 hónapig tartja, de aztán mindig lesz valami hülyeség amire el lehet verni a pénzt.

Ha még időben kidobod, akkor legalább nem bassza el az életed.

Szóval nőben és férfiban is rengeteg ilyen van és nem változnak sosem.

Én nagyon szétszórt tudtam lenni ilyen téren. Nekem sem voltak terveim, ambícióim. Ez évek alatt változott, és amúgy egy idő után én is nagyon untam ezt az állapotot.ó, mert azt éreztem nem tartok semmerre...

Értem amit 1-es ír, de ettől még lehet változni, mint ahogy én is sokat változtam ilyen téren.

Az okot kell megtalálni. A barátod kezéből 2x ennyi pénz is elfolyna. A napokban volt hír, hogy a lottónyertesek mennyire elszegényedtek, mert nem tudták beosztani azokat a több 100 milliókat, amiket nyertek.

Nálam a folyamat úgy volt, hogy sok olyan fölösleges dologra költöttem, aminek utána nem volt haszna, csak azért költöttem, mintha megengedhetnék magamnak ilyen kiadásokat. Aztán egy idő után ez lecsengett, és rájöttem, hogy mire van tényleg szükségem, és mi az, ami tök értelmetlen, és fölösleges.

Elkezdtem például félretenni - eleinte kis pénzeket, de később már befektetéseket is. A pénzügyi tudatosságot sokszor úgy kell megtanulni, és rákapni - nem mindig látni jó mintát a környezetben.

Én nem szakítanék, hanem megpróbálnám valahogy ezt megbeszélni vele.

Ő hogy áll ezekhez?

Ha levezeted neki, hogy milyen plusz dolgok lehetnének, ha spóroltok, ésszerűsítetek, akkor az lehet hogy elgondolkodtatja.

Én azt csináltam egy időben, hogy ilyen pár ezreket random eltettem egy rejtett helyre, ez nem hiányzott a költségvetésből, aztán pár hónap után összejött 50e forint. Ma már ez nem nagy pénz, de gondolj bele, hogy pl egy repülőjegyet valahova ebből foglaltok áprilisban. :) És akkor nem kellett külön erre gyűjteni, hanem ilyenekből összejött.

Anno ez nekem megtetszett, és ez is indított el a megtakarítás, a befektetés, és a tőzsde felé. Még most sem úgy haladok, ahogy lehetne, de megértettem a jelentőségét, és abszolút motíválóan hat rám a mai napig is.

Azt, hogy ezt hogyan sikerül áthidalni, vagy hogy egyáltalán sikerül-e, nem lehet előre tudni.

Viszont én úgy érzem, hogy a realitás valahol kettőtök stílusa között van.

Csak egy intő példa. Egyik rokonunk egész életében ahol csak tudott, spórolt. Tényleg mindenen. Tényleg évtizedek alatt rengeteg pénze lett, bár halkan jegyezném meg, azért egy pénzes férjnek is köze volt ehhez. Aztán végül leélt úgy egy életet, hogy igazából semmit nem élt. Szegényes körülmények között tengődött, és még enni sem tudott soha egy jóízűt. Tízmilliós vagyona volt, de egy nincstelennek élménygazdagabb az élete, mint neki volt.

Ez persze az egyik véglet.

Én azt mondom, hogy az ember azért dolgozik, hogy kényelmesen éljen. És a szomorú igazság az, hogy hacsak nem keres valaki kiemelkedően jól, még mindig jobban megéri az akkori aktuális életszínvonalára költeni, mint tartalékolni a pénzt. Mennyi is a banki kamat? És mennyi a pénz reálértékének növekedése?

Nekem annyi van félretéve, ami ki tudna húzni a kátyúból, ha hirtelen valami nagyobb költség érne. Vagy ha mondjuk pár hónapig munkanélküli lennék. Gyakorlatilag pár havi fizetésem. Amit 5 éve tettem félre, annak a reálértéke most az akkori értékének kb. a negyede. Gyakorlatilag amit félreteszek, az folyamatosan veszít az értékéből, így amit most fél év alatt félretennék, az 5 év múlva annyit érne, amit - hasonló vásárlóértékű fizetés mellett - egy hónap alatt tudnék félretenni. Inkább akkor költöm arra, hogy most kényelmesebben éljek, illetve olyasmire, aminek a jövőben hasznát veszem. "Tartós" használati eszközök, az energiatakarékosági és technikai dolgokba nagyon sokat beleöltem, tanulás (ma már a jobb szakkönyveket is arany áron adják), gyümölcsfákat telepítettem a kertbe, amik azért szintén nem olcsók, de hosszú távon sokszorosan behozzák az árukat. Stb, stb. Meg az is sokat elvisz, hogy barátnőmmel távkapcsolatban vagyunk.

Nálunk is ő a jóval spórolósabb, de ez nem okoz feszültséget. A közös költségeket igazságosan megosztjuk egymás között, távlati célokra gyűjteni meg a jelen helyzetben nem reális. Azért legyünk őszinték: akinek huszonévesen háza és autója van, annak vagy volt egy jókora anyagi hátszele, vagy rohadt nagy szerencséje volt, vagy "jól" tudott helyezkedni. Mi most azon dolgozunk, hogy tudásilag előrégg jussunk, és hogy azt majd valamikor pénzre váltsuk. Csak egy vállalkozás megint olyan dolog, hogy ameddig be nem indul, addig csak eszi a pénzt, és eleve kell hozzá - jellegétől függően - kisebb-nagyobb kezdőtőke.

Egyébként meg nem gondolnám, hogy ne lehetne konszenzusra jutni. Nálunk mindketten szabadok vagyunk, de a jelentősebb dolgokat meg szoktuk beszélni egymássak. Segíteni egymást, tanácsokat adni szerintem nem csak lehetséges, de kötelesség is egy kapcsolatban. Meg aztán meg lehet beszélni, hogy ha valamire közösen gyűjtünk, akkor havi X összeget abba beleadunk, aztán a többiből meg legyen mindenkinek a saját kompetenciája, hogy hogyan gazdálkodik. ;-)

ismeretlenül nem lehet megmondani, hogy kezelhető-e.

De ha ő magának nincs célja, akkor adjál neki te.

Ha adsz neki egy nagy célt, amiért tud lelkesedni, akkor sikerülhet. Az ember tud változni. De sajnos visszafele is tud működni. Azaz nem hasznosul az energiád amit ebbe teszel, hanem kevesebb lesz neked is.