Ha nem bírom elviselni a barátom családját, az szakítóok? Ki hogyan áll ehhez?

Mondjuk ezzel a "a szülei, családja viszont vidéken, és azok a tipikus, egyszerű emberek" szöveggel te se nyerted el a szimpátiámat. Én pont az ilyen embereket kedvelem, mert ők akik általában nem ülnek a magas lovon, hanem tényleg, egyszerű és normális emberek, nem olyanok, mint te.

"Képes vagyok-e leélni ezekkel egy életet, alkalmazkodni hozzájuk ünnepekkor, elviselni, hogy az unoka születésnapján ők is ott lesznek és bizony akarják majd, hogy náluk is legyen óvodai, iskolai szünetek alatt."

Ez pedig megbeszélés kérdése. Nyilván minden családban megvannak a hagyományok. Van akik a szülinapokat így, vagy aki úgy ünnepli, nyilván a te családodban is meg van, hogy mi a módi, ahogy a párodnál is. Kompromisszumot kell kötni.

Elég sznobnak tűnsz.

Igaza van anyukádnak. Keress egy pesti úri fiút.

Szerintem a párod családja nagyon is fontos egy kapcsolatban, elvégre bizonyos időt velük kell töltened és igen, ha gyereket vállaltok az is bizony hozzájuk köt. Emellett a család nagyon fontos, meghatározó tényező egy ember életében, a családban lévő értékrend mindenki életét befolyásolja (van persze, hogy teljesen eltérő irányba, de akkor is az az alap, az a viszonyítási pont egy ember számára, amit gyerekként megtapasztal), így az a ti saját életetekre is ki fog hatni. Ha neked bármilyen okból ezt nem sikerül elfogadnod, akkor szerintem még most szakíts, mert jobb nem lesz csak ha tovább húzod nehezebb.

Azért én annyit megjegyeznék, hogy a suttyóság nem feltétlen az, ami miatt valakit le kell nézni. A helyzet, hogy mások a sztenderdek vidéken és városban, ezt bele kell kalkulálni az ismerkedésbe is. Viszont érdemesebb embereket az alapján kedvelni vagy sem, hogy például mennyire jószándékúak, mennyire kedvesek, mennyi jó dolgot adtak a párodnak, amivel eljutott idáig, stb.