Rosszul érzem már magam ezek emiatt, jogos vagy csak amolyan női hiszti?

Ma mondtam páromnak hogy fogyni szeretnék, és szívesen elmennék velük a kondiba ma. Azt mondta lehet, de nem tudja mikor mennek, majd beszéljünk. Elmentek nélkülem, nem írt semmit, utólag sem érezte úgy hogy ez gond, dolguk volt a városban így bementek. :( értem én h nem vagyok hozzá kötve, de minek menjek ugyanaznap külőn tőle?

Azontúl nekem nincs autóm, sohasem ajánlotta fel, hogy mondjuk segítene egy nagybevásárlásban, minden egyes héten elmondom neki, hogy na elmentem nagybevásárolni, hazavittem jó sok cuccot. Azt mondta ő ezt megoldja munka után, 50 m-re van tőle a bolt. Mondom én is szívesen megoldanám, de a munkahelyemről meg oda is 1,5 órát ingázok. Ez egy külön program, amit mondjuk nem hullafáradtan hanem mentálisan is oda kell tenni. Nekem nem mindegy a dolgok ára, nem mindegy miből mennyit veszek, és a munkába nem cipelek nagy táskákat nagybevásárláshoz.

Vagy ez ìgy kiveszett a férfiakból, hogy ilyesmiben segítsenek? :O Eleinte még felvitte a holmimat hébe-hóba a lakásra ha hazajőttem a családomtól börőndökkel, vagy ilyesmik. Előző évben még ennél is többet ingáztam, mert találtam olyan félállást, ami összeegyeztethető a tanulmányaimmal, szakmába vág, csak hát Pesten. Akkor sokszor értem jött este a vonathoz. Szóval ilyesmik már nem igazán vannak.

Pl: egyedül hétfőn később érek haza nála, nem ajanlotta fel soha, hogy hazavisz és egy kis időt még töltsünk egyet. Mintha a hétfő az ilyen tabu lenne... vasárnap nem alhatok nála, sosem vetette fel ezt az ötletet. Nem gondolom, hogy van szeretője, játszanak a haverokkal. Most nyilván minek legyek láb alatt, ha vasárnap képesek hajnal 2-ig tolni pedig másnap munka van. Szóval ja, értem én.

De közben meg leadta a rendelést mi kene a szilveszteri buliba kaja. Nyilván nekem kéne elkészíteni. :D

Nem tudok értelmet látni ebben a dologban, mert én támaszt, segítséget úgy érzem nem kapok. Tervei nincsenek. Leráz annyival azt sem tudja mi lesz 3 hónap múlva általában. :(

Nagy szerelem volt ez a miénk, de így lassan 1,5 év távlatában egyre inkább értelmét vesztette ez a dolog. Fel se merült benne hogy valami nem oké, hogy mit szeretnék, boldog vagyok-e, nem kérdez semmit. Csak a napomat/hetemet.

Nem akartam vele karácsony előtt szakítani. Én még szeretem, az ajándeka is egy fotóalbum lesz. Biztosan irtó parasztnak nezhettek ezért, de én emlékeztetni szeretném a jó pillanatokra. Már ha ő annak érezte ezeket, nem tudom.

Tegnap este elmentünk picit iszogatni a haverjaival, ő sosem iszik városban, mert buszra fel nem ülne, így inkább vezet. Nem is ez a lényeg, szeretem hogy józan (kivéve az évi 2 házibulit amit szervez), meg hogy nem cigizik és hogy vigyáz a barataira meg ilyenek. Mondta az egyikük milyen szép pár vagyunk, én is mondtam, hogy az egyik épp jelen nem lévő lány szerint is milyen szép pár vagyunk, annyi volt a válasza erre "nagyon jó." Mondtam neki, hogy a lelkesedése hiánya nem esik jól.

Azt mondja érti ő, persze, de hát mit tudna erre mondani.

De a tudat megrémít, hogy hosszú évekig egyedül leszek. :( Legutóbb így jártam, bár az exem hazudott és megcsalt. Bár szerelmet és párkapcsolatot hazudni is az és szerintem ez részéről nem az, csak minthe kellene neki valaki, aki szexi és ilyenek.

És mintha pont ezzel tartana sakkban, én sosem láttam magam elég szépnek meg szexinek, legalábbis a lába nyomába se érhettem azoknak a ferfiaknak akik nekem régen tetszettek, nem csak külsőre, hanem szellemi szinten is.

Ő nagyon jó pasi, de szellemi és érzelmi szinten nem illünk össze. Nem is értem, miért gondoltam, kiéhezve a szerelemre hogy ez működhet. :(