Mikor mondanátok el a barátotoknak, hogy apukátok egy alkoholista?

Szerencsére az én apám békés alkesz, ha nem így lenne már nem tartanánk a kapcsolatot. Költözz külön és máris kb mindegy, hogy, hogy viseli magát. Az egész családod nagyon toxic így leírás alapján.

Ami engem illet, nem érzem, hogy boldog, boldogtalannak apám ivási szokásaival kéne jönnöm. Nem azért mert ciki, hanem, mert magánügy (az apám magánügye). Ha együtt vagyunk, akkor úgyis előbb utóbb szóba kerül, mert nem titok, apám tudja magáról, hogy alkesz és nincs baja ezzel, sztorizgatások alkalmával renszeresen előjön, mert nem egy maradandó élmény indul úgy, hogy ivott és... történt valami.

Mivel semmilyen módon nem hat ki az életemre, nem is fontos azonnal közölni. Ha te még otthon élsz és a verés, verbális terror, stb. a mindennapjaid része, akkor se gondolom, hogy minden randit ezzel kéne nyitni, de, ha komolyodik az ismerkedés, akkor mondhatod nyugodtan, hogy neked ez így van, ha zavarja még visszaléphet. Ez egy tény, nem is kell neki ennél nagyobb szerepet kapnia. Te teszed kellemetlenné, ha annak tartod.

Tény, ha valaki vega, vagy, hogy nekem állataim vannak a lakásban. Lesz akinek kizáró ok, lesz aki le se szarja.

5, erre megoldás, hogy megmented magad és elköltözöl. Onnantól már senkinek nem kell sajnálnia, vagy megmentenie. Erre való a felnőtt lét.

Ha minden ismerkedésnél előadod ezt, nem csak annak, akivel kapcsolatba lépsz, az bizony a boldog-boldogtalan kategória.