Férjem azért sértődött meg, mert rosszul esik neki, hogy azt mondtam, alkoholista?

Sajnos ez alkoholizmus és nem is csak a kezdete.

Egyébként egy függőnél nagyon veszélyes megmondani neki kerekperec, hogy függő, és megpróbálni elvenni a függősége tárgyát. Viszont egyértelmű, hogy ha úgy reagál, hogy felkapja a vizet, és visszatámad, akkor valójában elkeseredetten védi a függősége tárgyát, amitől nyilván függ. És ha már függ az alkoholtól, sőt függ a nyugalma és érzelmi állapota az alkoholtól az rég rossz. És ez egyre fokozódni fog.

Nem reagálod túl! Hétköznaponként, meló után néha-néha 1-2 sör beleférne, de nem minden nap! Tegyük fel 5 napból 2 nap meginna 2-2 sört vagy 3 nap 1-1 sört. Oké, nem lenne gáz. Hétvégén néha szabad többet is. Persze lehetőleg ez ne azt jelentse, hogy minden hétvégén leissza magát. Az is jó lenne ha nem minden héten inna, legalább hétköznaponta ne. Az a gond azzal, ha napi szinten fogyasztja, hogy hozzászokik a szervezet és igényelni fogja. Aztán majd többet fog igényelni és még többet és még többet.

Még annyira nem vészes a helyzet, de csírájában kell elfojtani. Próbáld meg vele úgy megbeszélni a dolgot, hogy ne számon kérd rajta, hanem mondd megneki, hogy aggódsz érte, nem sajnálod tőle, csak nem szeretnéd ha később romlana a helyzet. Nem várod el, hogy ne igyon, csak ne minden nap, ne mindig. Egy picit változtasson csak az ivási szokásain, mert fontos neked, szereted és félted.

#3

Igen, valóban ez a baj velünk. Viszont ezt kisfiú körünk óta nevelik belénk. Ha elesik egy kisfiú és vérzik a térde, fáj neki, sír, egyből jön a ,,jaaaj, katona dolog, egy fiú nem sír"! Ha fél az oltástól, akkor ugyanez. ,,Egy fiú nem fél, egy fiú nem sír, kibírod!" (Fáj? Fojtsd el!)

Így programoztak be minket. Nem hozok fel több példát, mert mindenki talál a saját gyerekkorából is. Ezért lettünk érzelmi analfabéták, ezért beszélünk nehezen az érzéseinkről, ezért vagyunk zárkózottak érzelmileg és fojtunk el mindent.

Kemény belső munka egy férfi számára, hogy ezen változtasson, hogy rájöjjön, a sírás nem gyengeség, az érzelmekről beszélni nem panaszkodás, ha fáj valami, akkor fáj. Ha szarul vagyok, beszélnem kell róla, nem pedig elfojtani az érzéseim vagy belemenekülni valami önpusztító dologba.

De vicc mar komolyan, hogy allandoan le vagyok pontozva, mikozben mas valaszolo is ugyanazt irja, o meg 100 szazalekos 🤣

Ok, nem erdekel, akkor is alkesz, te meg hulye vagy, ha vele maradsz. De mivel neked ez ismeros gyerekkorodbol, ezert jol esik egy ilyen kapcsolatban lenni.

Senki nem irt olyat (en foleg), hogy ezt el kellene viselned.