Férjem azért sértődött meg, mert rosszul esik neki, hogy azt mondtam, alkoholista?

#12

Ez még bőven a menthető kategória, csak sosem könnyű egy függővel - legyen szó bármilyen függőségről - beszélni. Alapszabály, hogy egy függővel sosem szabad ordítani, sosem szabad agresszívan kérdőre vonni, mindig megértéssel, az érzelmeire hatva kell hozzá beszélni. Biztatni rá, hogy bármi is van a háttérben, támogatod, elmondhatja neked, mert ezért vagytok házasok. Számíthat rád, bármiről is legyen szó, csak félted. Félsz tőle, hogy rosszabbodik majd a helyzet, félsz tőle, hogy elveszíted a férjt akit szeretsz, félsz, hogy az alkohol közétek fog állni. Igyon nyugodtan, baxa kutya, néha be is rúghat! Csak figyeljen rá oda, hogy ne minden nap! Akkor az alkohol irányít és nem ő! Ez a nem mindegy.

Volt pár éve egy barátnőm, aki egy ugyanilyen alakkal kínlódott és szült neki két gyereket is.

Naponta több sor lecsúszott és ez szerintük nem volt gond… miközben a korombeli férfivel nem lehetett sehova, de tényleg sehova elmenni kikapcsolódni, kultúrálódni az ég egy adta világon.

Barkácsbolt volt a maximum, amire alkalmas volt… és a nőre szakadt minden, a háztartás, a gyerekek, de a drága jó emberre nem lehetett semmit mondani, pedig ciki volt… és ahogy teltek az évek egyre inkább.

A nő mindig mindenhová egyedül vagy a nyakában a gyerekekkel ment és mentegette az igenis alkoholista férjét.

Végül sajnos a mi barátságunkat is inkább feláldozta… teljesen elszigetelődött, elkoptak mellőle az értelmes barátok, mert a férje egyre vállalhatatlanabbá vált- pedig nem volt matt részeg vagy hányásig ivó… egyszerűen van az a primitív ciki kategória és sajnos hiába mondtuk többen a régi barátok, hogy ez nem ok, inkább minket írt ki az életükből…

…a templomban a drága jó piás ember a legnagyobb szent volt és szerintem a mai nap is rém támadnának, ha meg merném fogalmazni, hogy nem normális már ez a mérték sem, mert rendszeres és elszigetel lassan…