Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A párom Budapesten él én nem tudom ott elképzelni a jövőmet. Mit tegyek?
Ott családot alapítani egyedül barátok, szeretteim nélkül. A párom viszont nem hajlandó vissza költözni. És nem tudom mit tegyek. Nem szeretnék egyedül maradni egy kisbabával egész nap heteket úgy hogy senki nem tud meglátogatni csak úgy pikkpakk.
Meg nem is szeretem a nagyvárost, egyedül érzem magam itt. Jobban szeretem a nyugisabb kisvárost a párom viszont csak úgy hajlandó kompromisszumot kötni ha pest megyén belül maradunk. Azt mondja a munka miatt de meg sem próbált vidéken munkát nézni.
Lehet részemről ezt hisztinek nevezni de nem az. Nem akarok a fővárosban élni, így kipróbálásnak jó volt de nem az én világom és a párom nem érti ezt úgy veszem észre.
Nem akarom elhagyni de ha nem egyezünk ebben a fontos kérdésben akkor nem elég a szerelem?
Pest megyén belül lehet csendesebb, nyugodtabb helyet találni.
Vidéken sokkal kevesebb a lehetőség, mint Budapesten, ezt ne felejtsd el.
Ha gyermeketek lesz, akkor sem mindegy, hogy egy vidéki kisvárosban laktok, vagy Budapesthez közel.
A férjem (akkor még nem volt az) pesten élt én egy vidéki városban. Miatta költiztem fel és nagyon féltem is, hogy mi lesz család, barátok nélkül. Nem hazudok az első pár év brutálisan rossz volt. Nem a párom szempontjából, hanem az új város az új élet miatt. Nagyon nehezen szoktam meg. Most már van közös gyerek és már megszoktam az itteni életet. Persze van ami nem tetszik itt, de több a pozitívum.
Az a fontos, hogy te akarsz-e menni vagy csak félsz vagy egyáltalán nem akarsz menni. Ha nem akarsz akkor szerintem ia jobb a szakítás, mert mások az elképzeléseitek a jövőről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!