Nőtársaim! Hogyan viszonyultok ahhoz, ha a párotok influenzás időszakában jár és ehhez mérten nem túl jó a hangulata?

#1 és #8 vagyok.

#10, én is hasonlót írtam, mint te. Oké, benne volt a "durcás" jelző, de ezt nem úgy értettem, hogy belémköt, vagy bunkó, csak nyűgös. De itt sokak szerint egy férfi nem is férfi, ha betegen ágynak mer esni.

Ha ez a definíciód, legyen, számomra ez is fura. A rossz kedv "belül" van, nincs külső megnyilvánulása. Tehát nincs mit kezelni. Rossz a kedve, mert beteg... és fekszik az ágyban. Ezzel nem kell semmit kezdeni.

Ha egyedül élek és beteg vagyok, akkor sem hangosan vergődök. Csak azért, mert együtt élek valakivel, adjak elő egy rosszul vagyok performanszt?

Nem foglalkozok vele. A kapcsolatunk elején nagyon túltolta a hisztit, akármikor lebetegedett. Szinte a halálán volt, papot kellett hozzá hívni.

Tegyük fel mennünk kellett valahova időpontra (pl orvos, több mint fél éve vártam rá), előtte kifeküdt a náthától és egy órát dramatizált, amíg lekéstük az időpontot/már nem akartam menni, utána teljesen jól volt, felpattant, útra kész volt, nem értette miért nem megyünk..

Volt amikor az ágyon fekve sírt, fogta a fejét és kikukucskált az ujjai közül nézve a reakciómat. Egyre eltorzultabb fejjel néztem, ő meg jobban sírt, dramatizált, nézte meghatódok-e most tőle...

Persze ha én voltam beteg, pl tüdőgyulladásos, akkor nagy ívben leszarta. Őt kellett csak körbeugrálni.

Kiölte belőlem az együttérzést. Ha beteg, és nyűgös, akkor haza küldöm az anyjához falura. Nem hallgatom sokáig.

Vagy bevesz egy nyugtatót és fekszik/némán szemved, vagy megy az anyjához.