Ki mit tenne ilyenkor?

Az a helyzet hogy a párom 5 éve elvesztette az édesanyját. Azóta szinte napi szinten fuvezett és sokat is ivott. Viszont az elmúlt pár hétben alig alig, próbálja letenni. Ezáltal viszont sokkal feszultebb. Ma volt kint a temetőbe és már előtte elkezdett inni hogy "bírja lelkileg".

Irt hogy lassan haza ér de nagyon rosszul van, sírt is.

Amint hazaert egyből elkezdett sírni kint én pedig atoleltem és próbáltam vigasztalni. Tudattam vele hogy ott vagyok mellette es nincs egyedül.

Megkert hogy menjek be mert egyedül akar lenni. Viszont kb 15 perc múlva újra kimentem mivel hallottam hogy üti a kezét/fejét a falba. De megint bezavart. Ez újra megismetlodott. Kimentem hozzá és kértem hogy jöjjön be, inkább elmegyek egy órára ha azt akarja.

De indulatosan atfutott a lakáson majd az ajtóban amikor próbáltam megallitani félre lökött és a falhoz szorított ami eléggé fájt. Végül elviharzott.

Ti engednétek ezt a viselkedést?

Én értem hogy szörnyű amin keresztül ment és fáj neki de nálam ez már egy határt atlep.

És nyilván én vagyok a szar amiért ezt felhoztam neki, csak rontok a helyzeten azzal hogy "őt hibaztatom",allitasa szerint.