Milyen volt az első komoly-felnőtr kapcsolatotok? Mi miatt ért véget?

9-es, ez 1990-ben volt.

A langyos víz másban nyilvánult meg, ellaposodott a dolog bizonyos része.

25 évesen feladtam a kölcsönös szerelem reményét és összejöttem az első pasival, aki akart tőlem valamit. Addig mindenkit leráztam, mert átlag 10 évig is képes voltam/vagyok akár plátóian is szerelmes lenni ugyanabba.

Akkor rájöttem, ha így folytatom, egyedúl maradok teljesen anyagilag is ezért összejöttem egy rettentő csóró sráccal érdekből.

4 év múlva tudtam tőle megszabadulni, amikor szerelmes lettem. Akkor volt sok szép évem. Emiatt van gyerekem is.

17 évesen jöttünk össze, felnőtté alakult a kapcsolatunk. Mindig is komolyan gondoltuk egymással, de nekünk magunknak is fel kellett nőnünk. Egymás mellett fejeztük be a középiskolát, kezdtük és fejeztük be az egyetemet, laktunk együtt kollégiumban, lakótárssal és végül kettesben is.

Végigkísértük, ahogy felnőtté váltunk, kialakultak a saját szokásaink, megszilárdult a személyiségünk. Sokféle állapotban ismertük egymást, és ami talán a kulcsa volt az egésznek, hogy amellett, hogy hatással voltunk egymásra, teret adtunk a másik kibontakozásának is, akkor is, ha ideiglenesen eltávolodtunk egymástól. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor szerintem mindkettőnk részéről volt olyan, amikor a ragaszkodás és az ismeretlentől való félelem tartott benne minket a kapcsolatban, de végül újra és újra egymásra találtunk és azt érzem felnőttként is egymás mellett döntöttünk. Ami a legnagyobb kihívásokat okozta: felnőttként átélt kezdődő vonzalom, kísértés (mivel nekünk az újdonság varázsa egymással kamaszkorunkra esett), szülőkről való leválás, útkeresés, a változás igénye (amiben a másik bármit is csinál, akadálynak tűnik, hiszen ő az eddigi életünket jelentette, nem valami újat). Viszont végül mindent sikerült egymás mellett megoldani és feldolgozni, úgyhogy a kérdésre nem teljesen tudok válaszolni, nekünk nem lett vége, 10 éve vagyunk együtt és nemrég házasodtunk össze. :)