Van okom bármitől is tartani a párkapcsolatokban!?

"Igaz többször volt már szakítás,de valahogy mindig visszatértünk a másikhoz."

Nem valahogy hanem kötődési zavar áll fenn és amiatt vagytok újra és újra együtt, de tele bizonytalansággal és titkokkal.

Én volnék ennek a kérdésnek a főszereplője.

Nagyon szerettem a páromat, és még most is szeretem, bármikor újra tudnék érezni iránta, sokkal többet is. Kiszámíthatatlan!

Pl.egy randin, kések 20 percet, és még ő sehol nincs, majd bő egy óra múlva megérkezik, mintha minden rendben volna.

Személyes véleményem, hogy a gyerekkorunk meghatározza illetve, ki hat az egész felnőtt életünkre és nem utolsó sorban a párkapcsolatunkat is csúnyán, képes befolyásolni.

Én vállalom azt, hogy egész életemben lelki bántalmazott voltam, de fizikailag is kaptam.

Anyam kur-v@k-ént, semmi szeretetet nem adott, apám meg csak "pénzzel" fejezte ki.

Házasságom is bántások-kal teli.

3 éves korom óta emlékszem tisztán, mekkora bántal-mazások értek az oviban, anyám ezzel sem törődött.

Nos, lenne még de csak a legrövidebben.

Páromat megismertem de csak később szerettem bele (de nagyon nagyon), úgy éreztem magam vele az első évben, hogy szárnyalok.

Én önként mentem el pszichiaterhez, ez nagyon jó döntés volt, mert éreztem beteg vagyok. Azóta is járok, mert ez így jó nekem .

A párom beteges féltékenysége, szintén gyerekkorbol hozott trauma. Helyette és erről, nem nekem kell beszélni, és nem is fogok.

Folyamat, alaptalan vádaskodásaival teszi pokol-lá az életemet.

Soha nem csaltam meg őt. Mindig is egy dekoratív, nagyon nőies nő voltam aki adott magára még a 4 fal között is, főleg 40 év fölött.

Bárhova megyünk, szent meggyőződése, hogy én a pasikat bámulom és szemezek velük.

Önbizalmam szét-tiporja ezekkel!

Elvárja, hogy azt valljam be, amit ő gondol, de mivel semmim sincs, csak a "becsületem", nem fogok hazudni. Büszke vagyok arra, hogy anyám részéről egy fikarcnyit sem örököltem a természetéböl. Apám részéről pedig teljes mértékben a hűség mintaképe volt az egész rokonság.

Nincs semmi titkom előtte!

Szek-szuáli-san mellette teljesedtem ki, minden vágyam elmondtam és bármikor képes vagyok erre, de neki ez nem elég.

Egy kezemen megtudom számolni hány sze-kszu-ális kapcsolatom volt.

Anyámat mindig megvetettem azért amiket tett a jelenlétemben. Szenvedtem piszkosul, és megfogadtam soha olyan életet, nem fogok élni!

Volt 1 eset amikor egy üzenetre, melyet anyámtól kaptam , nagyon durván válaszoltam. Ezt a párom megtiltotta, hogy elküldjem.

Ekkor leültünk, és mindent elmondtam neki.

Ekkor szerintem eszébe juthatott az a szép közmondás, h.nézd meg az anyját és vedd el a lányát.

Azóta én vagyok a legnagyobb f@sz-cibá-lo ku-rv@. Minden pillanatomrol be kell számoljak.

Ha nem teszem azzal jön, "kivel kur-v@lkod-tál"?

Lehet hihetetlen de mivel anyam példája, számomra hány-inger, soha nem tudnék még egy éjszakás kapcsolatba sem bonyolodni.

Amit hiányol a kapcsolatunkbol , már 100x leultunk megbeszélni, és mindig ugyanaz a kérdés legközelebb is.

Őszintén bármit bevállalnek , hogy igazam bizonyítsam. De azt mondta ő senkinek nem hinne.

Végül is konkrét bizonyítéka semmire sincs, mert nem létezik, csak az ő agyában.

Én érzelmi alapon működök.

Nekem egy csók sem megy , ha nem érzek a másik iránt.

Főleg nem tudok szek-szuál-isan vele lenni, mert egyszerűen gyűlölöm azért amit ártatlanul rám hord .

Mondtam elkisérem pszichiaterhez, segítek.

Az vesse rám az első követ, aki az itt leírtak után kizarolag engem hibáztatna. Bátran!

Számomra kell némi romantika, kedves szavak, kell az őszinteség, és elengedhetetlen a bizalom. Ha ezek nincsenek meg, én már nem akarok azzal az emberrel együtt maradni , aki miatt csak bánatot és sírást kell átélnem. Sok esetben, már úgy rámkiabál, hogy miért változtam meg. Biztos vannak többen.

Szó szerint megijedek és rám jön a sírás, zavaromban dadogok, nem értem miért bánt engem.

Még mindig van esély, de ebben a formában már nem sokáig.

Sajnálom, senkit nem akartam megbántani, főleg nem téged kérdező, mert még ezek után is szeretlek!

Hibákért bocsánat.