Miért ragaszkodik a többség a hűséghez?

Nem hiszem, hogy mindenkinek ez a boldog élet célja, de akit ez tesz boldoggá, annak természetesen igen. Miért szenvedne valaki úgy, ahogyan neki nem jó? Én nőként régebben csak így tudtam elképzelni, amióta "öregszem", azóta egyre inkább bízok magamban és a kapcsalatomban és bár nem vagyok poly, de egyre inkább nem rettegek/elfogadó vagyok már a ebbe az irányba. De lehet hogy sosem próbálom ki, mert kifejezett igényem nincsen rá és például tudom, hogy a jelenlegi partnerem nem fogadná ezt el, nekem pedig nem olyan erős a vágyam erre.

Szerintem amúgy ennek főként biológiai oka van. Mivel az ember társadalomban él és az utódot klasszikusan ilyen formában neveli (nem mondjuk közösségben mint a farkasok), ezért alakult úgy, hogy szükség van a minimum két főre a neveléshez. Ez jelenleg anyagi szükséglet is, mert egyrészt két kereset kell, másrészt pedig ha az egyik szülővel történik valami, akár kiesik a munkából vagy nem tudja másképpen gondozni az utódot, akkor ez a praktikus felállás.

Mert ebben vagyok boldog. Kizárólagosságot várok el, cserébe én is ugyanezt nyújtom. Tehát eleve olyan férfit választottam aki ugyanígy akar élni. Senkire nem erőszakoltam semmit, ezt el tudja dönteni egy felnőtt ember.

Nagyon fontos nekem hogy akivel családot alapítottunk megbízható legyen, ez jelenti a biztonságot mind érzelmileg, mind materiálisan. Együtt építjük a jövőnket, együtt megyünk át a nehézségeken. Isten ments hogy valami jött ment pitsa majd ebbe akarjon belehuppanni, kiélvezni a mi közös munkánk gyümölcsét. Na meg érzelmi szempontból is, számomra elviselhetetlen lenne a tudat hogy mással élvezkedik míg én odahaza várom hűségesen. Aztán valahol bent felejti a magját legyárt valami idegen pulyát, vagy hazahoz valami fertőt. Két szóval: nekem ez a biztonság és a boldogság. Csak ebben tudom elképzelni az életem.