Érthető, hogy egy életre elegem lett belőle a pofon után?

Előre leszögezem, hogy én vagyok a férfi és én kaptam a pofont.

Nagyon összevesztünk a barátnőmmel, és nem először. Én úgy érzem, érzelmileg már régóta erősen bánt és manipulálni próbál engem. Állandóan az van előtérben, hogy neki jó legyen, én sokszor szorulok háttérbe. Egy kivétel van: a költözés. Azt beismerem, hogy miattam költöztünk Budapestre (egyetem és munka miatt), neki nagy macera volt megoldani. Ezt pedig állandóan az orrom alá dörgölte egy ideje.

Legutóbb azon vesztünk össze, hogy nekiállt követelőzni, hogy egy barátnője (zárójelben megjegyzem, hogy nem kedvelem azt a barátnőjét, de ennek ellenére rendszeresen lenyelem a békát és találkozom vele) szülinapját menjünk el megünnepelni a szülővárosunkban. Igaz, hogy előre mondta már régebben, de én teljesen elfelejtettem, és pont másnapra lett esedékes a KRESZ vizsgám. Emiatt közöltem a barátnőmmel, hogy nem megyek szülinapozni. Persze kiakadt, hogy ő előre szólt nekem, és soha nem értem meg, hogy neki ezek a dolgok fontosak, nem vagyok rá tekintettel és ezzel súlyosan bántom őt, el is kezdett sírni. Leszek szíves elmenni vele, ha eddig nem tanultam meg az anyagot, nem is az utolsó napon fogom, és majd eljövök vissza Pestre az első vonattal, egyszer kibírom, hogy nem alszom. Én erről hallani sem akarok, túl kockázatos és nem buli után, kialvatlanul szeretnék ráadásul vizsgázni. Ettől ő teljesen bepöccent, ment a huzavona, könyörgött, fenyített, mindent csinált, de ezúttal nem engedtem, tartottam magam, hogy nem megyek és kész. Végül már szakítással fenyegetett, hogy ha nem vagyok ennyire tekintettel arra, hogy az ő lelkének mi a fontos, akkor minek is vagyunk együtt, és még azzal is direkt bántani akarom, hogy fújok a barátnőjére, tudja, hogy direkt alakítottam így mindent, hogy ne kelljen felköszöntenem, és nem veszem számításba, hogy ő szereti. Én már kikeltem magamból és megemeltem a hangom, mert már nagyon felidegesített. Erre kaptam egy óriási, kicsit körmös, karcos pofont a szemem környékére, és a sakál hangon való visítást, hogy még ne nekem álljon feljebb és ne merjek benne félelmet kelteni.

Szerinte azzal, hogy megemeltem a hangom, félelmet keltettem benne, látszott a szemeimben az agresszió, amit ő nem fog eltűrni egy olyan világban, ahol a nőknek több, mint a negyedét a saját partnere bántja.

Mondom, egyelőre te bántasz engem, és érzelmileg is ő bántalmaz engem már egy ideje, ő vette nem létezőnek az összes problémám, amikor elmondtam neki még régebben normális hangnemben, hogy mikkel bántott meg és mit szeretnék. Ő mondta mindegyikre rögtön azt, hogy még én vagyok a mérgező, hogy egyáltalán felhozok ilyeneket, és csak nem fogom fel, hogy működnek az emberi viszonyok, mert én nem normális családban nőttem fel, ezért nem számít a véleményem. De ő szívesen eltűri a kilengéseimet, és szívesen oktat, tanít a normalitásól, mert szeret.

Én szakítottam vele, elegem lett egy életre belőle, eljöttem az albérletből, de azóta nem hagyja annyiban, állandóan zaklat, hogy tönkretettem az egész életét, miattam költözött, miattam volna itt, sérült mentális beteg vagyok, ha egyetlen ilyen dologért én már kidobom és egyből eltűnök a szeme elől, pénzt is követel rajtam, hogy én egyedül fizessem ki az albérletet, ameddig le nem jár a szerződés, mert miattam mentünk szét.

Ami aggaszt és egyben meglep, hogy a közös barátaink neki adnak igazat, és felém össznépi mosolyszünet van, ami nagyon rosszul esik.