Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Érthető, hogy egy életre elegem lett belőle a pofon után?
Előre leszögezem, hogy én vagyok a férfi és én kaptam a pofont.
Nagyon összevesztünk a barátnőmmel, és nem először. Én úgy érzem, érzelmileg már régóta erősen bánt és manipulálni próbál engem. Állandóan az van előtérben, hogy neki jó legyen, én sokszor szorulok háttérbe. Egy kivétel van: a költözés. Azt beismerem, hogy miattam költöztünk Budapestre (egyetem és munka miatt), neki nagy macera volt megoldani. Ezt pedig állandóan az orrom alá dörgölte egy ideje.
Legutóbb azon vesztünk össze, hogy nekiállt követelőzni, hogy egy barátnője (zárójelben megjegyzem, hogy nem kedvelem azt a barátnőjét, de ennek ellenére rendszeresen lenyelem a békát és találkozom vele) szülinapját menjünk el megünnepelni a szülővárosunkban. Igaz, hogy előre mondta már régebben, de én teljesen elfelejtettem, és pont másnapra lett esedékes a KRESZ vizsgám. Emiatt közöltem a barátnőmmel, hogy nem megyek szülinapozni. Persze kiakadt, hogy ő előre szólt nekem, és soha nem értem meg, hogy neki ezek a dolgok fontosak, nem vagyok rá tekintettel és ezzel súlyosan bántom őt, el is kezdett sírni. Leszek szíves elmenni vele, ha eddig nem tanultam meg az anyagot, nem is az utolsó napon fogom, és majd eljövök vissza Pestre az első vonattal, egyszer kibírom, hogy nem alszom. Én erről hallani sem akarok, túl kockázatos és nem buli után, kialvatlanul szeretnék ráadásul vizsgázni. Ettől ő teljesen bepöccent, ment a huzavona, könyörgött, fenyített, mindent csinált, de ezúttal nem engedtem, tartottam magam, hogy nem megyek és kész. Végül már szakítással fenyegetett, hogy ha nem vagyok ennyire tekintettel arra, hogy az ő lelkének mi a fontos, akkor minek is vagyunk együtt, és még azzal is direkt bántani akarom, hogy fújok a barátnőjére, tudja, hogy direkt alakítottam így mindent, hogy ne kelljen felköszöntenem, és nem veszem számításba, hogy ő szereti. Én már kikeltem magamból és megemeltem a hangom, mert már nagyon felidegesített. Erre kaptam egy óriási, kicsit körmös, karcos pofont a szemem környékére, és a sakál hangon való visítást, hogy még ne nekem álljon feljebb és ne merjek benne félelmet kelteni.
Szerinte azzal, hogy megemeltem a hangom, félelmet keltettem benne, látszott a szemeimben az agresszió, amit ő nem fog eltűrni egy olyan világban, ahol a nőknek több, mint a negyedét a saját partnere bántja.
Mondom, egyelőre te bántasz engem, és érzelmileg is ő bántalmaz engem már egy ideje, ő vette nem létezőnek az összes problémám, amikor elmondtam neki még régebben normális hangnemben, hogy mikkel bántott meg és mit szeretnék. Ő mondta mindegyikre rögtön azt, hogy még én vagyok a mérgező, hogy egyáltalán felhozok ilyeneket, és csak nem fogom fel, hogy működnek az emberi viszonyok, mert én nem normális családban nőttem fel, ezért nem számít a véleményem. De ő szívesen eltűri a kilengéseimet, és szívesen oktat, tanít a normalitásól, mert szeret.
Én szakítottam vele, elegem lett egy életre belőle, eljöttem az albérletből, de azóta nem hagyja annyiban, állandóan zaklat, hogy tönkretettem az egész életét, miattam költözött, miattam volna itt, sérült mentális beteg vagyok, ha egyetlen ilyen dologért én már kidobom és egyből eltűnök a szeme elől, pénzt is követel rajtam, hogy én egyedül fizessem ki az albérletet, ameddig le nem jár a szerződés, mert miattam mentünk szét.
Ami aggaszt és egyben meglep, hogy a közös barátaink neki adnak igazat, és felém össznépi mosolyszünet van, ami nagyon rosszul esik.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Tipikusan olyan, akinek lételeme a kötekedés.Persze, van, hogy az ember elfelejt dolgokat, de normális körülmények között ezen nem fog balhé kitörni, ha meg valami annyira nagyon fontos, akkor normális körülmények között egyszer-kétszer illik rákérdezni, hogy "akkor az ugye rendben van?" Nem pedig az, hogy valamikor, hetekkel-hónapokkal előtte megemlíti, aztán meg elvárja, hogy egy két lábon járó határidőnapló legyen az ember. Értelmes embereknél az nem fog marakodáshoz vezetni, ha valaki elfelejt valamit. Csak egy példa: barátnőm, akivel egyébként távkapcsolatban vagyunk, szóval jó, ha hétvégente tudunk találkozni, egyszer elfelejtette, hogy az adott héten szombatra terveztük a talit, mert vasárnap családi programja van. (Egyébként általában vasárnap szoktunk találkozni.) Ő teljesen elfelejtette a családi programot is, meg azt is, hogy szombatra beszéltük meg a talit. (Szombatra meg az unokatesóival szervezett le egy programot.) Utóbbiról csak péntek délután szólt, és akkor szembesült azzal, hogy velem is aznapra beszélte meg a találkozót. De veszekedés helyett csak annyit mondtam, hogy "semmi baj kicsim, menjetek csak el unokatesódékkal, érezd jól magad, jövő héten meg duplán bepótoljuk a kimaradt csókokat és öleléseket". Ennyi. Meg lehet így is oldani.
Egyébként nekem is volt olyan barátnőm, akinek lételeme volt a kötekedés. 2 hónap után azt mondtam, hogy nekem erre nincs szükségem. Én azért akarok párkapcsolatban lenni, hogy szeressük, megértsük, és támogassuk egymást, és nem azért, hogy állandóan sz..rul érezzem magam, meg azon stresszeljek, hogy ugyan mi lesz a következő, amibe beleköt.
Egyébként én sem értem, hogy miért kell a barátnőt feltétlenülhaverkodtatni veled. Lehetnek persze közös barátok, de ha az illető mondjuk nekem semleges, vagy nem is igazán bírom, akkor tök hülyeség direkt vele együtt programot szervezni.
Egyébként meg manipulatív, és önző a barátnőd. Habár ő vágja a fejedhez, hogy csak magaddal foglalkozol (gyakori, hogy valaki pont azt vágja a másik fejéhez, ami egyértelműen rá igaz, ez egyfajta "megelőző támadás"), a tény az, hogy ő az, aki egyedül a saját érdekét nézi, persze, ezeket hangzatos köntösbe csomagolva tálalja. Simán a testi épségedet is kockára tenné csak azért, hogy a popója fényesre legyen nyalva. Már eleve a folyamatos marakodás is nálam kapcsolatot kizáró tényező, de az, hogy nincs meg a kölcsönös támogatás, és egymás érdekeinek (pláne a testi épségének) szem előtt tartása, az végképp kizáró ok.
Szóval na... már rég dobnod kellett volna ezt az arrogáns, önző hárpiát.
válasza:Amúgy meg hasonló helyzetben első körben megszakítanék vele minden kommunikációs csatornát, ha továbbra is zaklat, akkor meg belengetném a feljelentést. Nem tenném meg azonnal, de ennek az említése általában elég hatékony távol tartó erő szokott lenni. Ha meg továbbra is zaklat, akkor tényleg feljelenteném.
A "barátaid" meg nem a barátaid. De ha annyira védik, szabad préda, kíváncsi vagyok, melyikük jönne össze, és meddig bírná vele...
válasza:.. és még annyit, hogy azzal, hogy kvázi egy elmeháborodottnak titulál, az első ilyen megjegyzésnél én otthagynám a francba. Kölcsönös tisztelet, vagy mi...
Meg ez a fennhéjázó arrogancia, hogy majd ő megtanít téged, hogy normális legyél... az ilyen beképzelt, nárcisztikus alakot az első ilyen pillanatban faképnél kell hagyni. Még ha az embernek tényleg van valami lelki sérülése, vagy szociális problémája, akkor sem vágjuk a fejéhez, és főleg nem nézzük le.
válasza:Ha engem egy nő megütne és nyoma maradna, tuti látleletet vetetnék és elmennék a rendőrségre lobogtatni.
Volt huszonéves koromban egy hisztérika barátnőm, ő tárgyakkal dobált, és miután elhagytam szintén hívogatott, sms-ezgetett (2000 évek eleje), és a közös társaságban keltette rossz híremet.
Én nem foglalkoztam vele és rámunt.
Persze visszahallottam, hogy a többi soronkövetkező barátjával is hasonló volt.
Gondolom mára vagy megőrült, vagy valami remetelakban él az isten háta mögött.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!