Akik a közös gyerek miatt békültek ki az exükkel utána hogy alakult a kapcsolat?

Körülbelül fél idős terhes voltam mikor szakítottam vele, ugyanis felnőtt férfi léttére az anyja hülyeségeinek hitt akik kemény dolgokkal bántottak engem (előtte sosem láttam ezt az oldalukat, teljesen elfogadtak a szülei). Mivel nem volt képes nekem hinni vagy mellém állni ezért leléptem, ami elvileg őt zavarta de gyakorlatilag nem. Ezután három hónapig “próbálkoztunk” megmenteni a dolgot több kevesebb sikerrel, néha éreztem hogy tesz értünk de ott volt bennem a dolog hogy ami miatt eljöttem (az anyjáék) abba semmi sem változott. Mivel minden konfliktusunkat azzal akarta megoldani hogy leráz és ezeket kb 2 naponta ezerszer leírta: “köszi megértettem hogy nem kellek szia!” (ez nem így volt, nem mondtam neki ilyet de állandóan kombinált) ezért 3 hónap után levettem a kezem sztoriról és én is elengedtem ezt az egészet, innestől nem beszéltünk semmit. 1.5 hónapra rá megszületett a babánk aki kb 2 hetes volt mikor felkeresett (nem tudhatta mikor szültem, nem értesítettem, nem posztoltam nyilvánosan). Jelenleg megbánta a történteket és belátja hogy nagyot hibázott, minket akar, mert elvileg már látja hogy nem ok nélkül menekültem el onnan. A szülei leszarják az unokát is, gondolom ez segített neki belátni milyen emberek is ezek akik az orránál fogva vezették.. Ti mit tennétek a helyembe? Kibékülnétek egy ilyen emberrel vagy már késő?

Nem akarok ártatlannak tűnni a történetbe, nyilván én is ingerült voltam a szakítás után meg voltak kemény szavaim hozzá amiket unhatott, de szerintem mind jogos volt a kialakult történetbe.

Ha nem lenne a gyerek nem érdekelne, pedig szeretem még, viszont a gyerek miatt lehet félre tudnám tenni az egóm és adni egy utolsó esélyt.