Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudom a múlton túl tenni magam?
Röviden, 8 éve együtt, 1,5 éve házasok és fél éve szülők vagyunk.
De nem tudom a múlton túl tenni magam. Volt az EX aki minden téren jobb volt de szarrá csalta páromat. Összejöttünk de úgy, hogy nem volt lezárva teljesen az a kapcsolat a barátai se fogadtak jól, meg is kaptam, hogy átmeneti leszek ne éljem bele magam. 3 év telt el mikor összeköltöztünk és a megnyitott fbje fogadott, ott ami lehetett összetört bennem, mert még beszélgetgett az EX-el, tárkeresőzött a kapcsolatunk elején meg az előttem lévő dolgai amit kinem néztem belőle stb stb. Ezeket fejéhez vágva szánta bánta de szeret engem. 8 év után is kivagyok az exétől teljesen, a neve hallatán vagy ha csak látom. DE egy ál instán követem (igen..tudom) évek óta, hogy tudjak mindent az exről, nehogy a párom közelébe kerüljön meg ilyenek. ÉS most ott tartok 8 év után gyerek mellett, hogy nem vagyok elég neki. Folyamatosan megfelelési kényszerem van, ez a kiskoromból anyumnak köszönhető, hozott probléma. Folyamatosan ahoz a picsához mérem magam, hogy elegendő legyek. Elég vagyok neki mert mondja, de pl az ágyba én nem vagyok tüzes mint az ex, és tudom, hogy neki meg az a tűz kellene.
Az EX már tovább lépett de még követem és van, hogy féltékeny vagyok rá mai napig. Csak nem tudom megmagyarázni magamnak se, hogy miért és mire.
"Leírta ő maga, hogy az anyja miatt kötődik betegesen hozzá"
Minden kodependens innen indul, azaz a rossz szülői minta miatt választ magának a szülőjéhez hasonló bántalmazó társat. Ő írta, hogy megfelelési kényszeres: ha nem lennél rest felcsapni a vonatkozó szakirodalmat, tudnád, hogy a megfelelési kényszeres emberek jellemzően nárcisztikus partnert választanak.
"a férje bizonyít neki" - hol írt ilyet? Az mióta bizonyítás, hogy azt bizonygatja, fizikailag nem csalta meg?
Velem vitatkozhatsz, rohadtul nincs semmi jelentősége, de történetesen pont ez a jelenség az, amivel 10 éven keresztül elég behatóan foglalkoztam, és nem, nem látom bele ezt mindenbe, csak abba, ahol ordítóan tipikusak a tüntetek.
Amúgy az is felvet pár kérdést, hogy neked vajon miért áll érdekedben ilyen vehemenciával védeni és felmenteni a kérdező partnerét.
"Azt hozzáteszem, hogy aki nárcisztikus ember mellett marad már az első pár intő jel mellett az nem eléggé körültekintő, sőt lehet tudatlan, nincs emberismerete és az esetek többségében a családi viszonyok sem voltak megfelelőek számára."
Itt írtam pontosan, hogy aki rossz körülmények áldozata és nem tud/akar túllépni a történteken az kb. hasonló gödörbe mászik bele. Még hamarabb megjegyeztem mint te.
Sőt azt is, hogy mindenképp ki kell dobnia ha tényleg nárci a férfi, bár ha nem az akkor is inkább hiszen egyáltalán nem bízik meg benne. A kezdetektől fogva ez a kapcsolat halálra volt ítélve. Egyáltalán nem támogatom a férfit. Azt nem értem hogyha tudta magáról saccper mindig a kérdező, hogy milyen gondjai vannak az anyja miatt akkor miért nem azon volt, hogy jobb élete legyen. Inkább összejött olyan férfival aki őt sosem akarta igazán. Persze most már csak előre tekinthet és elsősorban a kislányát nézze. Vagy menjen pszichológushoz a férje oldalán, vagy válás után nélküle!
Elvett feleségül.
Csinált neked gyereket.
Azt mondja, hogy szeret.
Azt mondja, hogy elég vagy neki.
A felesége vagy, a gyereke anyja.
Mégis te magad kémkedsz, hasonlítgatod magad, betegesen megfelelni próbálsz, éppen csak nincs miért.
Beteg vagy. Te magad vagy a sorsod és házasságod megrontója. Egy jó pszichiáter kéne neked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!