Honnan tudjam h o a megfelelo nekem? Ez magatol jon, v eljon az az ido mikor az ember felkeszultnek erzi magat erre a lepesre?

Úúú ne haragudj, de én inkább lekoptatnám. Nem, hogy hozzámenjek. Egyébként onnan fogod tudni, hogy ha készen állsz és ő az igazi akkor ilyen kérdések fel sem merülnek benned egyszerűen csak akarod és boldog vagy :)

De igaza van az előttem szólónak, ha nem jársz vele nem fogod tudni, akkor fogod majd érezni, hogy mi a helyzet ha sokat találkoztok stb. Most még nem is ismered igazán. Ne akarj még dönteni.

Honnan tudod, hogy Ő az akivel le akarod élni az életed?

Én 3 éve vagyok együtt a párommal és tudom, hogy nemsokára elfog jegyezni különböző kis jelekből. :) A lényeg, hogy szereted és vele akarsz lenni, de nem lehet tudni előre hogyha összeházasodtok, akkor minden rendben lesz-e, hogy nem lesz-e semmi gond. Én úgy vagyok vele, hogy szeretem, tudom mik a + és - tulajdonságai, nagyon jól érzem vele magam, olyan mintha a barátom is lenne, akivel mindent meg lehet beszélni, illetve időnként olyan mint egy haver, akivel el lehet hülyéskedni. Tudom a hosszú távú terveit a jövőre nézve, tudom, hogy jó életem lenne mellette, támogat stb...

Szerintem a párválasztásnál fontos, hogy ne csak a rózsaszin köd miatt dönts, hanem jó ha az ember kicsit racionális is.

Kissé túlmisztifikálod a dolgot. Lehet persze ezoterikusan meg magas szférákban értelmezni, és nagynéha tényleg van olyan is, hogy már az első pillanatoktól/napoktól tudja az ember, hogy ebből holtomiglan-holtodiglan lesz, meg olyan is, hogy menet közben alakul ki ez az érzés, de az esetek döntő többségében egyszerűen csak arról a rendkívül hétköznapi, gyakorlatias és földhözragadt indokról van szó, hogy egyszerűen jó egymással, mert:

1.) Jól megértitek egymást és/vagy ha vannak is nézeteltéréseitek/véleménykülönbségeitek, azt tudjátok kezelni/meg tudjátok beszélni, így inkább stimuláló eszmecsere születik a különbségekből, nem szakításprovokáló viták és ordibálások.

2.) Sok a közös vonásotok, hasonló dolgok iránt érdeklődtök, vagy leglalábbis jól kiegészítitek egymást, és mindig tudtok érdekességekkel szolgálni egymás számára, sok a közös témátok.

3.) Jó együtt lennetek, már pusztán csak azért is, mert a másik jelenléte kellemes/megnyugtató/biztonságot adó, stb.

4.) Jól meg tudtok élni együtt (lakva ismerszik meg az ember, ahogy mondani szokás), és el tudjátok viselni egymás bogarait, hétköznapi hülyeségeit is, és/vagy igyekeztek javítani is ezen, tiszteletben tartjátok egymást és egymás igényeit, meg tudjátok osztani a munkát, tudtok segíteni egymásnak, mindent meg tudtok beszélni egymással.

5.) Jó a szex is, oda tudtok figyelni egymásra, és meg tudjátok adni egymásnak, amire a másik vágyik.

Ha ezek adottak, akkor semmiféle extra misztikus "érzés" nem kell ahhoz, hogy tudd, ővele leélheted az életed, mivel efelől nap-nap után megbizonyosodhatsz - akár hosszú évek múltán is (de egyébként a sok esetben az ilyen bizonyosság-érzések is e tényállások tudattalan felfogására vezethető vissza; persze nem mindig, nyilván, de sokszor).

Az ex-emmel masodik eve voltunk egyutt,amikor arra kert,hogy koltozzek hozza.Viszont en ereztem,hogy nem tudnam leelni vele az eletem,ereztem,hogy nem O a Nagy O,ezert NEM-et mondtam neki.Szakitani nem tudtam vele,mert tul eros volt a megszokas.Igen,megszokas,mert mar nem szerettem.

Kozben megismertem egy masik pasit a neten,eleg sok ideig dumaltunk messengeren(szinte 2 ev),ereztem,nem veletlen,hogy osszefutottunk.Neki is volt parja(Ok mar szakito felben voltak),viszont en megtettem az elso lepest es bevallottam,hogy iszonyuan "vonzodom"hozza,es eltudnek kepzelni vele egy kapcsolatot(tavkapcsolatot is,mivel,hogy mas-mas varosban eltunk).Mivel tudta,hogy van parom,ezert visszautasitott,hogy inkabb tegyem rendbe a kapcsolatomat,es hozza tuzte ezt:"ne siessuk el,a sors,ha ugy akarja par even belul egyutt lehetunk."

Es igy lett.Nem sok ido telt el,par honap,en szakitottam az akkori pasimmal,O is a baratnojevel.Sor kerult az elso talalkozasra is,es ereztem....nem tudok tobbe nelkule meglenni.Eddig is akartam Ot-neten keresztul is-most pedig O volt a minden.Elmentunk egy buliba,jol szorakoztunk,azutan pedig nala aludtam.Nem tortent semmi,mert O uri ember volt es nem eroltette a dolgot,en meg feltem oda adni magam az elso ejszaka.Feltem,hogy talan csak ennyit akar tolem es azutan vege.De nem igy volt.Kovetkezo hetvegen is talizni akart,es azutan,es azutan is:)

Most naluk lakom a varosaban,es tervezgetjuk a gyonyoru jovonket:)

A lenyeg,hogy erzed,ha talalkozol az igazival.Erzed,hogy O a vegzeted,hogy nelkule semmit nem er az elet.

.........Erzed,hogy vele akarod leelni az eleted,es ha megkeri a kezed,gondolkodas nelkul IGEN-t mondassz neki.

Meg sem fordjul a fejedben ilyen,hogy" mi lesz,ha..??"vagy "vajon jol teszem?".