Hogy értessem meg vele, hogy ne problémázzon az anyagiakon? Miért olyan fontos ahhoz ragaszkodnia, hogy mindent felesbe fizessünk?

Az a nagy "probléma", hogy jobban keresek, mint a barátnőm. Egyidősek vagyunk, de neki úgy alakult, hogy még egyetemre jár, mellette diákmunkázik. Én már végeztem, dolgozom.

Igazából két és fél éve vagyunk együtt, együtt is élünk a harmadik hónap óta, igazából azóta van ez a gond. Őt borzasztóan zavarja, hogy nem akarom felezni a költségeket, hogy "túl sokszor" adok neki ajándékot. Az a baja, hogy ő ezt nem tudja viszonozni. Meg hogy nem nem akar kitartott lenni. Ráadásul szegényebb családból is származik, tehát amúgy is spórolósabb.

Ő azt szeretné, hogy bevásárlások után tegyük el a blokkokat, fizessünk mindent felesbe. Én meg ezt nem érzem fontosnak. Ha véletlen nem rakom el a blokkot, akkor kiakad rám, hogy de így ezzel nem tudunk számolni.

Ha közös programot szeretnék vele/valami nem csak sétálgatós randit, gyakran lemondja, mert neki nem fér bele, hogy a saját részét fizesse. Hiába mondom neki, hogy de én hívtam, hagyja csak. Nem, az úgy nem jó, inkább nem. Idén konkrétan mehettünk volna együtt egy kisebb nyaralásra, most először kettesben, belefért volna, de nem mentünk, mert nem tudta kifizetni a felét, pedig nem is vártam ezt tőle.

Néha azt is szóvá teszi, ha random ajándékot veszek neki, pedig semmi extrára nem kell gondolni, csak ilyenekre, hogy egy könyv, amit épp szeretett volna egy ideje, vagy egy cserepes növény, vagy valami smink, vagy ruha amiről tudom, hogy tetszene neki. Mindig azt mondja, hogy túlzásba esek, de szerintem nem.

Őszintén szólva én nem látom olyan borzalmas dolognak ezt az egészet. Én dolgozom teljes állásba, nem gond, ha nem 50-50 az, hogy ki mit fizet. Nem akarok ezen rágódni, pláne nem egy olyan lánnyal, akivel komolyan gondoljuk a kapcsolatot. Basszus, ő lesz a feleségem, ha minden jól megy, nem hiszem, hogy olyan nagy cucc, hogy egy randin én fizetek és nem felezünk...