Mennyi és milyen segítséget várhatok el otthon a férjemtől, ha ő dolgozik én pedig sérült gyerekkel vagyok tartósan otthon?

Köszönöm a válaszokat!

Napközben azért nem mindig van időm netezni.

Régebben közösen csináltunk mindent és alapból úgy is beszéltük meg, hogy a gyerekek után is ez lesz. Az igaz, hogy az egyik válasz alapján tényleg a vakvilágba csináltuk őket, mert arra azért nem készültünk, hogy nem fogok tudni egyáltalán visszamenni dolgozni. A kicsi ép értelmű autista és sajnos leginkább a szociális rész a bajos. Egyéni tanrendes (itthon tanul).

A kertből nem engedek. Az az egyetlen ami kikapcsol és anyagilag sem mindegy, hogy van vagy nincs, amit megtermelek. A ház még a nagyszüleimé volt, szóval eszmei értéke is van számomra.

A napom nyáron is 4-kor indul, ellátom az állatokat, locsolok, gazolok, a gyerekek 6-kor kelnek, suli időben hamarabb. A közös reggeli fél 8 körül van, addigra a férjem is fel szokott ébredni. Ő 9-kor kezd dolgozni. Én főzők, tanulok a kicsivel, dél körül, ha már a férjem is tud jönni, ebédelünk, utána a gyerekekkel átvisszük anyósomnak az ebédet, hazafelé, ha kell valami, akkor bevásárolunk, de a nagyobb, nehezebb cuccokat inkább rendelni szoktam. Délután attól függ, hogy mi a sürgetőbb azt csinálom, ez lehet házimunka, kerti munka, vagy a ház felújítasa. Délután, ha a férjem végez van közös sütizés, utána jönnek az állatok és a kert, majd vacsora és játék, majd fektetem a gyerekeket, addigra a férjem már alszik és 9 után enyém a pálya, próbálom behozni azt, amire napközben nem volt időm. Legkesőbb 11-kor kidőlök. Sajnos ritkán sikerülnek ilyen tutin a napjaim. Ha pl anyósomnak kell segíteni akár fürdeni vagy takarítani, akkor ugye már ott borul minden, de ha pl a kicsinek rossz napja van, akkor meg káosz az egész nap.

Nem azt várom el, hogy ő csináljon meg mindent helyettem, de amikor este azt látom, hogy itt egy tányér, ott egy pohár, amott csoki papír, a kanapén chipses zacsi + a morzsa jól beledörzsölve a párnákba, a konyhaszkrény oldalán végigfolyva, a tejeskávé vagy a gyümölcslé, mert totál tele kell vele egyensúlyozni, akkor azért a sírás kerülget. Tölti a cigarettát, így a teljes ház tele nap végére dohánnyal, szakadt cigihüvellyel. Kiábrandító. Csak ő utána van, hogy 1 óra amíg összetakarítok. Én ezt nem értem! Néhány éve meg szöszhengerrel ment végig a pólóján, ha csak a boltba mentünk is, most meg képes lenne hetekig ugyanabban az alsóban mászkálni. Úgy kell vele veszekednem érte. Tudom, hogy az apja is ilyen volt, de őt nem ilyennek ismertem meg.

A gyerekek segítenek, amiben tudnak, de az, hogy a testvérükre felügyeljenek, amíg én pl.

a kőzetgyapotot rakom a padláson, nem az ő feladatuk. Ha már a férjem azt a munkát nem csinálja, mert nem bírja a bőre, hogy szúr, akkor szerintem elvárható lenne, hogy addig odafigyel a gyerekekre és nem a gépet nyomja amíg én szentségelve meg nem jelenek, hogy megis mi a francot csinál, mert a kicsi már a létra közepén kiabált segitségért.

Néha tényleg olyan, mintha 4 gyerekem lenne.