Milyen egy bántalmazó kapcsolat? Sok nő miért nem lép ki csak úgy belőle?

Én éltem ilyenben.

18 voltam, mikor összejöttünk.

Nagy volt a szerelem.

Tényleg tök harmónia, rózsaszín köd stb.

1 év után kezdett el változni az egész. Eleinte napi 1 sör. Majd minden hétvégén bulika. Jött a füvescigi, mert az tök buli.

Én úgy voltam vele, fiatal, tegye. Nem zavart. Holott én nem csináltam.

2év után jött az, hogy egyre több lett a veszekedés. Mindig megtudta magyarázni úgy a dolgokat, hogy belássam, én csináltam rosszul.

2,5 éve voltunk együtt, mikor először pofonvágott. Természetesen itt is elhitette velem, hogy én hoztam ki ezt belőle.

Nagyon szerettem és iszonyú jó manipulátor volt. Mindig "rá tudott beszélni", hogy én vagyok a saras. Emellett én folyamat bíztam abban, hogy jobb lesz.

Aztán rendszereződtek a pofonok, ütések. Mire ebből feleszméltem, beláttam, hogy nem én vagyok a hülye, hogy lényegében hogy állunk, addigra ő olyan szinten megzakkant agyilag, hogy átment bolondba.

Fenyegetett, ha elhagyom, felakasztja magát. Utána már jött az, hogy ha elhagyom megöl.

Nem volt hova mennem sem, mert a szüleim nem fogadtak haza újra, barátaimat meg szép lassan elmarta mellőlem.

Végül megerőszakolt. Ez tette fel az i-re a pontot.

Akkor összepakoltam és leléptem. Felkerestem egy régi barátnőmet, ő gondolkodás nélkül befogadott.

Ekkor már 22 éves voltam.

Kb 2 hét alatt kiderítette, hogy ott vagyok. Eljött, fenyegetett.

Rendőrség, távoltartási végzés, volt itt minden. 1 évig irogatott, hivogatott. Már feljelentettem zaklatásért, bíróságon is jártunk.

Végül talált egy lányt, ez volt az a pont, hogy végre békénhagyott.

Az ilyen bántalmazók nagyon jó emberismerők. Nagyon jól felismerik, kik azok, akiket esetleg már a szülei leromboltak gyerekkorában. Nem azokat a nőket választják, akik magabiztosak.

Az edző, aki felrúgta a gyereket? Nem a Draco Malfoy féle, "ha ezt apám megtudja" gyereket rúgta fel, hanem azt, aki otthon nem mert róla szólni, és magát hibáztatta.

Mert ha akkor kiáll, senkit nem érdekel, senki nem hisz neki. Persze nem is biztos, hogy ki mert volna állni.

De ez egy nagyon emberi tulajdonság, hogy egyrészt szégyelljük, hogy valaki ilyeneket tett velünk, másrészt ha tudod, hogy ha felszólalsz, egyedül leszel, és mindenki támadni fog, akkor inkább csendben maradsz. Viszont ha már látod, hogy nem leszel egyedül, akkor mersz beszélni.

Most ez béna kis példa lesz, de ha moziban valaki hangosan pofázik, simán rászólok emelt hangon, hogy maradjon csendben, és eddig mindig volt legalább egy ember, aki hozzátett valamit. ("Ez az, most már kuss legyen.")

Ez egy olyan helyzet, amikor tudod, hogy ha felszólalsz, akkor kiállnak melletted. A bántalmazásnál sajnos nem ennyire egyértelmű. Sokan nemek harcát csinálnak belőle, pedig mindkét nemből vannak áldozatok. És mindenki a neme szerint empatizál, ami számomra tök fura.

Lelki bántalmazásnál annyira tönkreteszi a férfi a nő önbizalmát, hogy konkrétan roncs lesz tőle, nem is hiszi hogy valaha normális élete lehetne, sőt, azt sem, hogy megérdemelné a normális életet. Ez nem egy nap alatt történik. Gondolom te is hallottál róla hogy ha forró vízbe dobsz egy békát, akkor rögtön kiugrik belőle, de ha fokozatosan melegíted fel, akkor észre sem veszi, hogy megfől.

Fizikai bántalmazásnál pedig konkrétan az életüket veszélyezteti a férfi; kimagasló azoknak a nőknek az aránya akiket akkor gyilkol meg, vagy juttat kórházba súlyos testi sértésekkel a párjuk, amikor próbálják elhagyni őt. Maradni = néha 1-2 pofon, vagy durváskodás, elmenni = halál.

Az meg hogy miért később beszélnek a nemi erőszakról vagy bántalmazásról a nők, nem pedig közvetlenül akkor amikor megtörténik velük: a sztereotipiával ellentétben a bántalmazott nők sokkal több alázást és bántást kapnak mint empátiát. Az emberek egy része nem is hisz nekik, mások meg kifejezetten a bántalmazójuk pártját fogják. Ha történik veled egy akkora szörnyűség ami egész életedre nyomot fog hagyni benned, akkor pont nem akarod hogy még a többi ember is büdös gci legyen veled, sőt, a tönkretevőd pártján álljon.

Viszont amikor nagyobb biztonságban érzik magukat - pl más nők is felszóllalnak, szóval nem egyedül kell kiállniuk, vagy kiderül a többi ember számára is, hogy a bántalmazójuk egy rossz ember, akkor abból már bátorságot tudnak meríteni, és elmesélik hogy mit tettek velük.