Veletek is van, hogy csúnyán beszél a pàrotok és neki ez természetes? Ti hogy tudjàtok elfogadni? Ti nem éreztek olyat, hogy ha igazán szeretne/tisztelne, akkor nem beszélne így veletek?

Kedves 18-as! A kérdésedre a vàlasz: édesapàmtól. Tudom, hogy szeretett, de soha nem engedett magàhoz közel, de igazàból senkit sem. A magànyàt pedig alkoholba folytotta. Igaz, soha nem beszélt velem csúnyàn, sőt senkivel, de ha részeg volt (ami mindennapos volt nála... Hazaért munkàból és rögtön elkezdett inni) akkor elviselhetetlen volt. Anyukàmat folyton bàntotta, még ha csak szavakkal is... De az rám is hatàssal volt. És nagyon hiànyzott a szeretete, amit éreztem, hogy ott van, de képtelen volt kimutatni.

Ezért nem tudom elviselni a pàromat se, ha iszik, főleg ha többet a kelleténél. Szàmtalanszor megesett, hogy elmentünk családi vagy baràti programra és annyit ivott, hogy utána engem piszkàlt, hogy miért nem érzem jól magam... Persze mindig csak az ő csaladjàval/baràtaival vagyok ilyen búvalbélelt... De szàmomra nagyon ciki, amikor mindenki közül az én párom az egyetlen aki a bokorban hàny a piàtól és magamat okolom, hogy miattam ilyen szar az élete, hogy csak így érzi jól magàt. Miközben a saját baràtai biztatnak arra, hogy hagyjam el, úgyse vàltozik meg és csak sajnàlnak, hogy ilyen hülye vagyok. Miközben én mindent megteszek érte, hogy jól érezze magàt, mások irigykedve nézik, hogy milyen màzlista, hogy ilyen pàrja van, aki mindenhova megy vele és jó tàrsasàg is... És ő mégsem becsül, akármennyi próbàlkozom. És mégsem tudom elhagyni, mert belül érzem, hogy feladatom van vele. Teljesen hülye vagyok, tudom.