Veletek is van, hogy csúnyán beszél a pàrotok és neki ez természetes? Ti hogy tudjàtok elfogadni? Ti nem éreztek olyat, hogy ha igazán szeretne/tisztelne, akkor nem beszélne így veletek?

Köszönöm szépen a válaszokat! Én nem panaszkodàsnak írtam ki a kérdést és egyébként sem szoktam panaszkodni. Igen, évek óta érzem, hogy valami gond van Én próbáltam is ellene tenni, kerestem a hibákat saját magamban, benne, bennünk. De őt nem az én felelősségem megvàltoztatni, így magunkat sem tudom, csak saját magamat. De úgy tűnik hosszú távon az kevés, hogy elfogadom, mert azert van önbecsülésem és ha folyamatosan jó vagy valakihez, de csak 50%-ban kapod vissza, az egy idő után kimerítő.

Miközben szeretem és emiatt

elhagyni akarom, hanem seg"íteni neki, mert tudom, hogy ő is szeret.

Ti elhagynàtok a pàrotokat, ha mondjuk a múlt miatt harcolniuk kellene saját magukkal?

Ismét nem panaszkodàsból írom, csak olyan embert keresnék, aki meg tudott erősödni lelkileg, hogy mindent eltűrt, azért hogy segíthessen, hogy vegül egy normális kapcsolatuk legyen, mert most kicsit elakadtam benne.