A férjem miért nem képes megérteni, hogy mennyire bánt engem ezekkel a kirohanásaival az anyagiak miatt?

"mennyivel több pénzünk lenne"

Mennyivel lenne több? Megérné?

Akkor már nagyok a gyerekek. Önállóan tudnak enni, inni, tanulni, közlekedni. És persze maguk után és a környezetükben rendet tartani és bevásárolni.

Csak takarító segítség kell időnként.

Ezt a gyerekek megcsinálása előtt kellett volna végiggondolnia. Én közölném vele, aztán dugja fel a seggébe. Kicsit késő van már ezen kapálózni.

Ismét egy alaposan átgondolt szaporodás története......

Ő miért nem keres jobban fizető munkát, miért nem vállal el több munkát kettő munkahelyen? Miért tőled várja el, hogy mentsd meg a világot amikor 3 beteg gyerekkel vagy? Idióta, vagy belefáradt a családi életbe? Szerintem el fog titeket hagyni előbb mint utóbb. Keress magának szeretőt azt majd vele lelép.

Sajnos nem jó férfinak szültél és ez független a gyermekek állapotától. Ha dolgoznál akkor meg az lenne a baja, hogy miért nem keresel többet. Nem tudsz neki megfelelni mert egyáltalán nem akar ő már részt venni az egészben...

OK, nem 'normális' a férj, ha mindig ugyan azt a lemezt teszi fel, pontosan tudva, hogy nem lesz megoldás, hiszen tegnapról mára nem változott semmi a körülményekben.

De az itt olvasók egy része se reálisabb, mint a férj.:)

#3: Tök mindegy, hogy megérné-e , ha nem megoldható.

#6: Lehet, hogy ez egy igen is nagyon átgondolt 3 gyerekes modell, csak éppen azzal nem kalkuláltak, hogy mondjuk a 3. tartósan beteg lesz. Mondd meg őszintén, te így kalkulálnál 'gyerekgyártás' előtt? És ha igen, akkor tutira megszületne már az első is?

#8: Elhagynád, a GYOD mellett. És miből élnél meg a 3 gyerekkel? Mert mondjuk vizet a papa 50%-ot a háromra, OK. De ha a maradék (apánál maradó) 50% több, mint az, amit eddig az apa saját személyes szükségleteire fordítottak, akkor az anyukának + 3 gyereknek tutira kevesebb marad.

#9: Hol olvastad azt, hogy ' 3 beteg gyerek'? Annyit tudunk, hogy 1 gyerek vélhetően beteg, de a hármat te fantáziáltad hozzá a történethez.

Egyébként ezt most csak azért vettem így végig, hogy tükröt tartsak: nem csak az apuka nem gondolkodik, hanem az itt reagálók jelentős része sem.

Kérdező, én a beszélgetést javasolnám: egyszer, alaposan, mindent végigrágva azt egyeztetném, hogy mindketten úgy látjátok, hogy ha te is elmennél dolgozni, akkor nem tudnátok ellátni a gyerekeket. Vagy ha ő nem így látja, akkor mivel tud ő pluszban beszállni, milyen keretekkel/korlátokkal kereshetsz te munkát? Hátha juttok valamire.... Ha meg nem, akkor egy megoldást látok: azonnal, amikor elindul a monológ, azonnal közbevágni, cseppet viccesen, de határozottan: Ne feledd el, megbeszéltük, hogy ezt a témát havonta egyszer vesszük elő, amikor azt is megnézzük: kerestél e többet/kevesebbet a múlt hónapban, mint a szokásos? Mert ha a lóvé ugyanannyi, akkor a megoldás is ugyan az, mindaddig, amíg nem változnak a szükségletek itthon és az én lehetőségeim. De amíg nincs megoldás, addig ezt hagyjuk. Mesélj inkább valami érdekeset! Valahogy így, ez egyszerűen csak kommunikációs elakadás nálatok.